2017. június 21., szerda

Javított hangszerek VII

Nem kevés idő telt el az utolsó ilyen gyűjteményes válogatás óta. Az itt látható képek többségében még a budaörsi műhelyben készültek, azóta már rég Pusztaszabolcson koptatom a munkapadot. Mint korábban, most is olyan munkákról osztok meg képeket, amilyen típusúakkal már foglalkoztam a blogon, így önjogukon nem érdemes külön bejegyzést szánnom nekik. Ettől függetlenül azért mindig vannak érdekesebb hangszerek, javítások, amiket szívesen megmutatok. Néhány mondatban leírom, mi is látható a képeken, de a látványé a főszerep.

Először itt egy nagyon szép natúr testű Squier Jazz Bass, fekete téglalap berakásos fogólappal, szegélyezve. Szerintem elég különleges kivitel, erre készítettem csont felsőnyerget, illetve természetesen beállítottam.

A Squier Jazz Bass új felsőnyereggel
Ebben a kivitelben nagyon stílusos hangszer, nekem sokkal jobban bejön, mint a hagyományos sunburst. Ráadásul így a testanyaggal sem nagyon tudnak sumákolni.
szép éger test

2017. március 5., vasárnap

Hoyer akusztikus gitár nyaktő javítás

Mostanában többször előkerült már Schönbach, illetve mai nevén Luby városa. Minő meglepő, hogy a német Hoyer vállalat is innen származik. A második világháború utáni áttelepítések során a névadó, Franz Hoyer és családja a németországi Erlangenbeli Tennelohébe került. Már 1874-től kezdve készített Franz hangszereket, sőt felmenői is hangszerkészítők voltak. Az áttelepülés után a vállalat az utódok keze munkája nyomán gyarapodott, és Németország egyik jelentős hangszermárkájává nőtte ki magát. A cég négy generáción keresztül működött a család vezetésével, végül 1987-ben fejezte be működését. A '90-es évek óta újra gyártanak hangszereket, de többnyire csak a név Hoyer, és Kelet-Ázsiában készíttetnek, néhány magasabb minőségű német modelltől eltekintve.

Az itt bemutatott gitár egy nagyon szépen megépített akusztikus fémhúros. Azért hozták hozzám, mert a nyaktő sajnos eltörött, és a nyakszár a húrok húzásától befelé hajlott. Ennek elsődleges oka nem a ragasztás gyenge minősége, vagy a túlzott terhelés (rossz húrok használata), hanem a furcsa konstrukció. A nyak fecskefarkas csapolással volt a felsőtőkébe ragasztva, ám nem a nyaktő teljes hosszában. A tető felőli felső harmadban ugyanis valamiért a nyakszár elég vastagon továbbfutott a híd felé, egészen a hangnyílás felett elhelyezkedő merevítő gerendáig. Semmilyen gyakorlati hasznot nem tudok ennek a megoldásnak tulajdonítani, olyan, mintha egy ideig csavarozott nyakúnak szánták volna a hangszert, de aztán mégis meggondolták magukat, és beragasztották. A csapolt résszel egyébként semmi probléma, az olyan atombiztosan tartott, hogy megőszültem, mire kioperáltam a helyéről. A nyakszár viszont, mivel nem tudott megtámaszkodni a felsőtőkén, a húrok húzása hatására ott tört el, ahol a leggyengébb volt a szerkezet, a felsőtőkébe rögzült nyaktő és a hozzá ragasztott nyakszár határánál. És itt érünk el egy másik problémához, de erről lentebb.

egy szép Hoyer akusztikus
Csak épp a nyaktő darabokban. Nem túl feltűnő hiba, de használhatatlanná teszi a gitárt.

2017. február 19., vasárnap

Hopf klasszikus gitár kávajavítás

A Hopf gitárkészítő vállalat egyike azoknak a cégeknek, amiket a második világháború után a Schönbach/Luby területéről Nyugat-Németországba, Erlangenbe telepített német nemzetiségű kézművesek alapítottak. Hangszereik közt találhatóak silányabb tömeggyártott gitárok, de igazi mesterremekek is. A ma bemutatott darab egy egyszerű klasszikus gitár, tömör fenyő tetővel, tömör mahagóni hát/oldallal és csavarral rögzíthető nyakkal.

A hiba csak az volt, hogy valószínűleg komolyabb páratartalomcsökkenés miatt szétrepedt a hangszer kávája az egyik oldalon, illetve a rezonánson is keletkezett pár repedés.


Az egyik repedés a tetőn. A belekarcolt Elvis feliratot inkább nem méltatom.
a végigrepedt káva


2017. február 12., vasárnap

Jolana Marina

A Jolana Marina a Tornadon és az Irisen kívül talán a legismertebb csehszlovák elektromos gitár. Rengeteg kering belőle nálunk, általában elég rossz állapotban. A szokásos tünetek a szegélyek kirepedezése, a fogólapig kopott bundok és a működésképtelen elektronika. A Jolana 1961-ben jelentkezett vele, így ezen márkanéven a sorban a Grazioso után másodikként jött ki. Többféle változata létezik, már ami a szerelékeket illeti, van ezüst és arany csillámos műanyag borítású fej, illetve található vöröses kőmintás is. A fej mintája általában a húrtartón ismétlődött, ami szintén több fajta lehetett, találkoztam egy nagyobb, alumíniumöntvény verzióval, illetve egy kisebb krómozott darabbal, ami egy húrtartó hasábból és két tartószárból állt. Mindkét típus tremoloval van ellátva, hat pici rugó tart ellen a húrok húzásának, illetve a kar lenyomásának. Már jó pár darab járt nálam különböző szintű felújításokon, így van mit mutatnom. A nyak három rétegből áll, két vastagabb jávor félből, illetve közöttük egy vékonyabb bükk csíkból erősítés gyanánt. Egy darab csavarral rögzül a testhez, szerencsére elég robusztus a nyaktő kialakítás, de azért előfordul, hogy ezt is javítani kell. A csavarral állítható a nyakszög, de legjobban akkor járunk ha teljesen becsavarjuk, így magasabbra állíthatjuk a hidat, amitől jobb lesz a hídon a húrtörési szög. A fogólap valamilyen gőzölt keményfa, valószínűleg Európában is beszerezhető fajta, de sajnos az erezete alapján nem sikerült megállapítanom, hogy pontosan milyen. A fogólapot általában háromrétegű szegély (fehér-fekete-fehér) keretezi, ami - mint az elején írtam - az évek alatt sajnos eléggé porózussá vált a legtöbb hangszeren. A fejen és a testen a szegély két rétegű (fekete-fehér), a festés pedig fekete-piros átmenetes, még más gyári színnel eddig nem találkoztam.

Az általános teendők egy Marina felújításnál a következők (ha valahol eredeti állapotút vásárolsz, ezekkel a munkákkal nagy eséllyel számolhatsz)
  • szegélypótlás, vagy szegélycsere többnyire először a fejen, fogólapon, de sok esetben a testen is.
  • az elektronika szétszedése, teljes tisztítása
  • bundok rendbetétele (elég puha bundanyagot használtak)

Jolana Marina leszerelve, kivett nyakkal

2017. január 29., vasárnap

Yamaha SG tremolo kiékelés, fedőlemezek, áradozás

Ez a bejegyzés nem fog különleges munkákat tartalmazni, egy pár, főleg beállítással kapcsolatos témáról fogok benne szót ejteni, de leginkább azért írom, hogy megmutathassak egy különleges és szép hangszert, a Yamaha SG-t.

Bár nevében a Gibson legendás gitárjára utal, a szimmetrikus szarvakon kívül nem sok közöset mutathat fel az említett hangszerrel a Yamaha SG. Számomra gyönyörű a formája, nagyon tetszik ez a kerek fenék ezzel a nagy lapát testtel, de ez persze ízlés kérdése. Ami érdekessé teheti, hogy ötvözi magában a Les Paulok és az SG-k tulajdonságait. A forma az utóbbira hajaz, míg a domborított test és a nyak-kidolgozás inkább az előbbire. Ez főleg azért külön vicces, mert az SG a Gibson eredeti szándéka szerint a Les Paul második verziója lett volna, ám a névadónak nem tetszett sem a filigrán test, sem a forma. Így lett SG, azaz solid guitar (tömör gitár), ami viszonylag fantáziátlan név, de a történetet követve érthető. A Gibson aztán hamar rájött, hogy az LP népszerűsége nem csökken, így újból forgalomba hozták, de addigra már az SGnek is lettek rajongói, így mindkettő megmaradt, sokak örömére. A Yamaha olyan, mintha a két modell legjobb tulajdonságait ötvözte volna, és hála a tervezőknek van szakáll (erősítés) a nyak és fej találkozásánál. 

Az első ilyen hangszer, ami kezembe került, gyakorlatilag csak egy váz volt, hiányzott a szerelékek egy jó része, a teljes elektronika, és volt is mit javítgatni rajta. Végeredményében is leginkább junkie projekt lett, a minimálisan elképzelhetőt választotta a hangszer gazdája a működőképessé tételhez, így például nem kapott két hangszedőt, csak egyet. Ez számomra mit sem von le az értékéből, arról nem beszélve, hogy bármikor visszaállítható eredeti állapotba megfelelő alkatrészekkel.

A gitárról a hangszedők mellett hiányzott a híd is, ami új korában egy Floyd Rose rendszerű tremolo volt, ezt egy kiékelt olcsóbb Floyd Rose szabadalmas darabbal oldottuk meg, aminek viszont az egyik húrtartó babája hiányzott, ennek pótlásáról lejjebb.

megjött a gitár, először a bundokat síkoltam, profiloztam újra
ízléses fej
Az új hangszedő beszerelése. Inkább egy tisztességesebb darab került bele, mint kettő silány.

2017. január 21., szombat

Ibanez Roadstar II 405 bundozás a fogólap lakkjának megtartásával

Nagy kedvenceim a régi Ibanez gitárok. Egyik legfőbb szerelmem a Roadstar II széria 505-ös modellje. Ilyen ugyan még nem volt nálam javításon, de volt szerencsém helyette egy 405-öshöz, ami más hangulat, de ez is nagyon tetszetős. A nyak ugyanaz a forma, egyedi fej körvonallal, lakkozott jávor fogólappal, míg a test sík, koptatóval szerelve, és egy nagyon mutatós füstös hangulatot árasztó burst festéssel. A feladatom az volt vele, hogy bundozzam át, de mivel nem egy mai hangszerről van szó, komoly kérés volt, hogy ha egy mód van rá, őrizzem meg a fogólap eredeti lakkozását. Ebben a bejegyzésben csak arra szeretnék kitérni, hogy milyen plusz kihívásokat/buktatókat rejt ez a fajta bundozás.

Többféleképpen lehet megközelíteni egy ilyen hangszerészeti problémát. Ha csak azt nézzük, hogy mi lenne a legjobb megoldás szakmai szempontból, akkor arra jutunk, hogy újra kell lakkozni a fogólapot, enélkül ugyanis nem tudjuk kicsiszolni a fogólap egyenetlenségeit, amik szinte minden hangszer esetében (itt is) léteznek.

A hangszer gazdájának, és általában a gyűjtőknek szempontjából közelítve viszont az a lakkréteg, ami a fogólapon van és évtizedek alatt érte el azt a színt, repedezettséget, vagy éppen kopottságot, amilyen most; értéket képvisel, amit meg kell őrizni. Az új lakk bizonyos relicelési trükkökkel hasonlatossá tehető egy öreghez, de ugyanolyan azért nem lesz. Így kompromisszumot kötünk. A fogólap egyenetlenségeit az új bundok magasságából fogjuk kompenzálni, amitől azok kicsit kevesebb ideig fogják bírni, de az eredeti lakk, és így a hangszer értéke megmarad.

Ibanez Roadstar II 405
Mielőtt egy ilyen munkának nekiállunk, fontos felmérni, hogy egyáltalán lehetséges-e az eredeti lakk megtartása? Ez azért merül fel kérdésként, mert nem minden lakkozott fogólap kapja meg a felületkezelést bundozás előtt, van, ahol utána fújják. Ez utóbbi esetben a lakk a bund felszínére is feltapad, amit ugyan a síkoláskor eltávolítunk a tetejéről, az oldalán azonban megfogja a bundot. Ha a bundra ráépül a lakk, akkor kiszedéskor ez szét fog töredezni, és ennek nyomait nem lehet szépen eltüntetni anélkül, hogy újralakkoznánk a fogólapot. Szerencsére ennél az Ibaneznél a lakkozást már a bundozás előtt megejtették, így a kiszedésnek elvi akadálya nem volt, ezért vállaltam a munkát.

Kép egy korábbi bejegyzésből, ahol a bundokra került a felületkezelés. Az érintők kiszedésekor széttöredezett a felület.

A Roadstar II bundjaira már ráfér a csere

2017. január 16., hétfő

Masetti klasszikus gitár testjavítás

A Masetti név gondolom nem sokaknak hangzik ismerősen, pedig egy kifejezetten neves olasz hangszerkészítő csapatról van szó. Romolo és testvére, Primo 1900-ban alapították meg Masetti fivérek névvel hangszerkészítő vállalkozásukat Modenában, ami egészen 1999-ig működött. Munkásságukat sok díjjal jutalmazták, 1936-ban Andrés Segoviának is készítettek egy modellt, és ha lehet hinni a legendáknak, hozzájuk köthető az akadémiai gitároktatás olaszországi bevezetése is. Összesen három generációt élt meg a cég, az alapítók után Renzo és Walter, Primo fiai is csatlakoztak a csapathoz, végül Roberto, Walter fia volt az utolsó a vérvonalból, aki a cégben dolgozott. Hangszereik között hegedűk, mandolinok, mandolák, és természetesen főként gitárok készültek, ez utóbbiak igen széles választékban, a klasszikus hangszerektől kezdve a jazzgitárokon keresztül western és tömörtestűekig. Külön érdekességnek számítanak hárfagitárjak, melyek gyönyörűen kidolgozott mesterművek.

Egy hárfagitár a Masetti műhelyből. Forrás/source: link
A hozzám került romos állapotú klasszikus gitár a tető belső oldalán található kézírásos felirat és a címke tanúsága szerint 1940-es, és Romolo alkotása.

nagyjából nagyszüleim generációja
foghíj a tetőben
"Liuteria" Flli Masetti Modena. li: 11/7/1940 Romolo Masetti
száradásos repedés a fogólap mellett
a másik oldalon is