2012. március 4., vasárnap

Fogólapcserebere

Amiről most írni fogok, az épp nem egy mindennapi javítás, de kimenetelét tekintve eredményes volt. Az volt a probléma a hangszerrel, hogy valami oknál fogva a nyakbeültetés előtt megsüllyedtek a bundok a fogólappal együtt, ezért körülbelül a 7-8. bundtól kezdve teljesen játszhatatlan volt a hangszer. A javítás lényegére rávilágítandó íme két kép, hogy mi volt előtte, és mi lett utána:























Az első kép már szerepelt egy korábbi bejegyzésben, mint a játszhatatlanság szinonimája. Látható, hogy a fogólapnak, ahhoz, hogy működőképes legyen, megközelítőleg egyenesnek kell lennie, legfeljebb hosszában egy minimális homorulattal, de nem szabad sehol sem a bal képen látható törésnek lennie a bundok síkjában, különben az alacsonyabb fekvésben lefogott húrok fennakadnak, és zörögni fognak. Elsőre azt gondoltam, hogy elegendő lesz, ha átsíkolom a bundokat, hogy eltűnjön belőle az egyenetlenség, de még mielőtt nekiláttam volna, rájöttem, hogy ehhez sajnos nem elég magasak a bundok, és amúgy is gyanús volt, hogy hogyan tud egyáltalán egy fogólap ennyire elhajolni... Egy ideig arra gondoltam, ez csak valami sérülés miatt lehet, de aztán arra jutottam, hogy valószínűleg - olcsó hangszerről lévén szó - nem szárították ki eléggé a nyak, illetve a fogólap anyagát, mielőtt összeépítették a hangszert, ennek következtében pedig utólag vetemedett el a rendszer. Utána aztán, amikor nekiálltam lebontani a fogólapot, ez megerősítést is nyert, ugyanis kiderült, hogy a fogólap festett rétegelt lemezből készült, ami nem bír túl nagy merevséggel a síkjára merőleges erőkkel szemben, ezért volt lehetséges, hogy így behorpadjon a fogólap azon a részen, ahol nem támasztotta alá a tető. Más lehetőség nem kínálkozott, minthogy új fogólappal merevítsem a nyakat, olyannal, ami képes is tartani valamit.

Gyaluval, jó nagy késállással pár tolás után már látszott, hogy itt nem tömör faanyag van... A nyak mellett fekszik a már kinagyolt új fogólap is.
Ez csak azért érdekes, mert így rendszerezem az olyan hangszerek bundjait, amik még visszakerülnek a helyükre. Ennél a gitárnál, lévén, hogy egyáltalán nem voltak se kopottak, se elcsiszoltak, nem volt szükség feltétlenül új bundokra, ezért hagytam meg őket.

Egész furcsa dolgok kerültek felszínre, ahogy egyre lejjebb jutottam...
Hogy ez mi volt a fában, arról gőzöm sincs
Nem mentem le egészen a nyakanyagig a gyalulásban, egyrészt azért, hogy minél kevesebb anyagot vegyek el, másrészt azért, mert a tető felett már majdnem a nulla vastagsághoz értem, és ehhez a magassághoz kellett síkbahozni az egész felületet, hogy aztán fel lehessen ragasztani az új fogólapot.
Furcsának tűnhet, hogy az új fogólap jávorfából készült és nem valamilyen trópusi keményfából, de ennek pusztán az a praktikus oka van, hogy ez az anyag volt fellelhető a műhelyben, és így nem kellett sokezer forintot kiadni más anyagra, ami valószínűleg annyival nem is lett volna jobb. Úgy alakítottam ki az új anyagot, hogy sugármetszet legyen a szélesebbik lapja, így merevít a lehető legjobban. Ráadásul ez az anyag már évek óta szárad a műhelyben, tehát nem valószínű, hogy tovább vetemedne. Miután megvolt az előkészítés, jöhetett az új fogólap felragasztása. Sokan más sorrendben csinálnák ezt a feladatot, mint én, mégpedig a legtöbben valószínűleg előbb alakítanák ki a fogólap végleges szélességét, és a két oldalának dőlésszögét, illetve vágnák be a bundok helyét, és valóban ez lenne a kézenfekvő módszer új hangszer esetén, ráadásul sokkal gyorsabb is, mint ahogy én csináltam. Viszont ebben az esetben ez a módszer nem is volt lehetséges, mivel a nyak széle nem volt egyenes, illetve nem akartam, hogy elcsússzon a bundkiosztás valami miatt, lévén, hogy a húrláb helye már adott volt. Emiatt én először ragasztottam, aztán ledolgoztam, aztán bevágtam a bundokat.

A fogólap ragasztása, szorítása
Így nézett ki teljesen nyersen, ragasztás után a hangszer.
Itt már le vannak dolgozva a szélek, és megvan a bundkiosztás, amit egy 650-es menzúrasablon segítségével rajzoltam meg a szimmetriatengely segítségével.
És az első vájat bevágva.
A pontosság érdekében a távtartós fűrészt két fa közé szorítottam, miután az egyik oldalról ellenőriztem, hogy pontosan hol vág, ha pontosan csinálom, nem lesz hamis a gitár.
A test felett vágni igazi rémálom volt.
És íme a kész bundvájatok, kicsiszolt, végleges vastagságú fogólap.


A végét egy kézimaró segítségével alakítottam ki úgy, hogy a fogólap vége épp a hanglyukig érjen. A sarkok lecsapása nem törvényszerű, nekem egy másik hangszeremen így van megoldva, és ez tetszik jobban.
Szép szabályos juhar

Miután az egész fogólapprocedúrával megvoltam, tehát le lett oldalazva, ki lett gyalulva végleges vastagságra, a hanglyuknál ki lett alakítva, be lettek vágva a bundok helyei, és végül át lett csiszolva finomra a felület, jöhetett a festés, lévén, hogy eredeti állapotában is fekete volt a fogólap. Ettől lehet, hogy némely hangszerész szívinfarktust kapna, de ennél a hangszernél arra törekedtem, hogy olyan állapotba hozzam vissza amennyire lehetett, amilyenben volt, csak úgy hogy lehessen játszani rajta.

A fekete festékhez egy kis sellakot is kevertem, hogy később kopásálló legyen.

Az első pár réteg után felcsiszoltam, hogy eltüntessem az egyenetlenségeket, amit az ecset okozott.
Íme a végeredmény, legalábbis a festésé.


 Miután megvoltam a festéssel, jött a bebundozás, amiről már volt szó másik bejegyzésben, úgyhogy itt most csak pár képen bemutatom.

A bundok előzetesen benyomva a helyükre.
És véglegesen beragasztva.
Aztán a szokásos síkolás, profilozás

És már majdnem kész is :)
Az a baj, hogy épp most néztem meg egy fagyasztott halrudacskák előállításáról szóló kisfilmet, és egyrészt a hányinger kerülget, másrészt úgy érzem magam, mint egy neseneldzseográfikos narrátor, na mindegy.
Az uccsó munka a fogólap oldalán lévő pozíciójelölők elkészítése.
Ehhez először kimérem az adott két bund közti középpontot
Aztán bepontozom valami hegyes valamivel
Utána pedig befúrom akkora fúróval, hogy a kis műanyag szál, amiből a berakást bele fogom tenni, pont beleüthető legyen, de még eléggé szoruljon.
Egy kis csepp pillanatragasztó, aztán beleütöm a műanyagrudat.
Utána faragókéssel ledolgozom pont szintbe, ez elég kényes művelet, mert nagyon kell figyelni, hogy ne sértsük meg a fogólapot, ugyanakkor ne is álljon ki semmi a berakásból.
Ha jól csináltuk, még csiszolni sem kell, és kész is vagyunk, már csak fel kell húrozni a hangszert, meg beállítani.
Tádám

2 megjegyzés:

  1. Szia! Laca vagyok és azt szeretném megkérdezni tőled, hogy milyen festéket használsz a fogólap festéséhez? Bármilyen lakk vagy csak sellak jó keményíteni? Egyébként nagyon tetszik a blogod. Gratulálok hozzá és a munkáidhoz.
    Köszi
    Üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heló!

      Én jelenleg a mezei festékboltokban is kapható szeszes fekete fapáccal dolgozom, a feloldott, flakonos verziót használom, de azt hallottam a poros is jó. Keményítéshez szerintem nem muszáj sellakot használni, én azért választottam azt, mert hagyományos és viszonylag könnyű vele bánni, ráadásul megfér a szeszes pácokkal. Ha van valamilyen más ötleted, először próbáld ki egy hulladék fadarabon, és úgyis meglátod, mi lesz az eredmény. De pl. szintetikus lakkok nem sok eséllyel fognak keveredni szeszes páccal. Sok sikert!

      Törlés