2012. április 5., csütörtök

Tetőspándlizás

Na már jórégen nem tettem közzé semmilyen jóságot hangszerjavítás témában, úgyhogy épp itt az ideje egy kis tavaszi spándlizásnak, ami már persze nem is tavaszi, hanem még jócskán téli volt, dehát jobb ezzel a szemmel nézni a dolgokat, és nem a télivel...

Tehát most elsősorban egy gitártető spándlizásáról lesz szó, ami annyit jelent (amúgy a képekből pár másodperc alatt kiderül), hogy a rajta keletkezett repedést az összehúzás lehetetlensége miatt kiékeljük. Ez így nagyon szépen egyszerűen hangzik, nem is magában a javításban van a legfőbb művészet, hanem a javítás nyomainak eltüntetésében, mint az látszani fog, ez nekem nem sikerült tökéletesen. Alapvetően persze nem csak gitártetőt lehet spándlizni, hanem egy csomó olyan repedést, amit mondjuk csak a hangszer szerkezetének megbontásával tudnánk megoldani, és ezt nem akarjuk, vagy mondjuk olyan öreg a faanyag, hogy nem nagyon érdemes megkockáztatni a feszítést... Amúgy most néztem utána, mit jelent a spándli szó, "aprogatott fa" - legalábbis egy szótár szerint, hát úgy legyen.

Íme a gitár, amikor megérkezett. Őszintén szólva azzal nem vagyok teljesen tisztában, hogy minek a hatására következhetett ez be, de nem tudom.
Az első lépés a javításban a repedés szabályossá tétele, azaz a hiba kismértékű fokozása, ugyanis ilyenkor még jobban kitágítjuk a rést, hogy egyenesek legyenek az oldalai. Ettől nem kell félni, ami elrepedt, annak már többnyire édesmindegy az a pár tized milliméter, ha nincs lehetőség az összehúzásra.
Miután kiegyengettük a repedésben lévő egyenetlenségeket, jöhet a beillesztendő spándli elkészítése, amit érdemes olyan faanyagból készíteni, ami mind kinézetében, szálsűrűségében, színében, mind korában egyezik az adott felület anyagával. Én törekedtem ilyen anyagot találni, de természetesen mindig valamelyes behatároltak a körülmények, ez döntőleg befolyásolhatja, hogy a végén mennyire tudjuk majd eltüntetni a nyomokat.

Készül a beillesztendő ék, leragasztottam az asztalhoz kétoldalúval, hogy könnyebben lehessen gyalulni.
Vékonyodik, vékonyodik
Ha már elég vékony, bepróbálgatom és úgy alakítom tovább

Aztán amikor már olyan, hogy ha beleillesztem, magától bele is szorul, de elég mélyre is megy (de azért nem szabad túlnyúlnia), egyszóval minden jó, akkor következhet a ragasztás.
A ragasztás ennél a módszernél nem igényel különösebb szorítást, lévén, hogy az ék eleve meg fog duzzadni a ragasztótól, azaz gyorsnak is kell lennünk, ha a helyére szeretnénk illeszteni, mielőtt már nem fog stimmelni. A méretnövekedés eredményeként a spándli saját magát fogja beszorítani, ezért elég ha csak biztosítjuk, hogy ne törjön ki.


Ilyenkor reménykedik az ember, hogy majd amikor ledolgozza a felesleget, akkor majd a tető szintjében éppen olyan lesz a rajzolat, amilyennek kéne lennie - na nem...

Na ha mindezekkel megvagyunk, jön a hosszabb része a munkának, az ugyanis, amikor már a problémát ugyan megoldottuk, de azért ki is kell néznie valahogy a dolognak. Elsőként először kevésbé, aztán egyre jobban, végül hihetetlenül óvatosan ledolgozzuk a feleslegest gyaluval, vésővel, enyhén hólos (íves) vésővel. Ezekután csiszolunk finom 1200-as papírral, aztán lakkozunk, aztán megint csiszolunk, és polírozunk, és ha ügyesek vagyunk, és szerencsénk is volt a spándlival, nem is fog látszani semmi.

A részt ami már nincs a képen, akár egyben is lepattinthatjuk, ha szép egyenesszálú az ék.
vésegetés dekoratív forgácsokkal. A dekoratív forgácsok mindig nagyon fontosak kézműves munkák bemutatásánál.
Dekoratív forgácsok nélkül... Most komolyan...

Ahogy közeledünk a tető síkjához, egyre egyre óvatosabbak leszünk.

Itt már a vésővel elérhető végső állapot látható

Ezután jöhet a csiszolás, hogy legyen hova tapadnia a lakknak, nameg minél egyenletesebb legyen a felület.


Azzal igencsak kellemetlen következményeket érhetünk el, ha nem maszkoljuk ki a hangszer egyéb részeit, és mindent összevissza fújunk lakkal...
Bizonyos tekintetben nem is lett olyan feltűnő.
Lakkozás és polírozás után, színben egészen stimmel.

A lakk sajnos jobban kidobja a különbségeket a különböző faanyagok között, viszont azért idővel javulni fog a helyzet.
Mint az látható, szintbeli különbség itt már egyáltalán nincs, csak színeltérés, ami azért a szerencsén is múlott, nekem itt nem volt túl nagy.

1 megjegyzés:

  1. Hm, ez is szenzácós bejegyzés. Tudod-e hogy igazi kuriózum, amit csinálsz, eddig ilyen részletes, fotókkal dokumentált hangszerészblogokat csak angolul láttam/olvastam. Nagyon jó a stílusod, szenzációsak a fotók és élmény olvasni és nézni is, amit közzéteszel.
    Persze ez affinitás kérdése is -- engem nagyon vonzanak a gitárok, de bármilyen, fából készült tárgy, például a szép régi bútorok és azok javítása is. Az összes bejegyzésedet végig fogom olvasni, nagyon örülök, hogy rád találtam.
    Üdv:
    Zs

    VálaszTörlés