még képek a sakktábláról és a többiről

Ezeket a képeket most kaptam meg, és szerintem szépek lettek, úgyhogy íme!

a koptatólap mely ápol és eltakar

Íme egy újabb hangszer, ami nem a milliós kategóriában versenyez, de mégcsak nem is a százezresben, mondjuk inkább csak hangszernek vagy valami olyasminek. Akkor itt most le is írnám, hogy miért nem csodálatosabbnál csodálatosabb hangszerek vannak itt javításban... Megfordul nálam azért elég sokfajta hangszer és van elég sok köztük, ami márkás, amerikai stb. Ezeknek általában olyan bajuk van, mint hogy be kell őket állítani, ki kell cserélni egy potmétert... Semmi izgalom. Nade. Itt vannak a csodálatos olcsó és öreg hangszerek, amiket már sokan próbáltak így-úgy megjavítgatni, sokszor nem nyomtalanul, ezek rejtegetik az igazi csemegéket. ezért ők itt sokszor a főszereplők. Ebben a bejegyzésben is ilyenről lesz szó. 

Ja és még valami

Azt gondolom, egy hangszer attól, hogy olcsó vagy öreg és emellett valami baja van, nincs feltétlenül a pusztulásra ítélve. Szerintem minden hangszer megérdemli legalább a próbát, hogy megjavítsák, pláne akkor, amikor olyan könnyű olcsón újat szerezni... De minek? Nem lesz jobb az a hangszer sem, azt is csak be kell állítani a bolt után, az is el fog romolni, minek újat venni? Megjavítjuk a régit, azt is lehet szeretni... Én egy 14ezer forintos Yamaha klasszikus gitáron játszom minden nap, aminek már kikopik a teteje, de ha valami baja van, megjavítgatom, és nem cserélném le, mert szeretem.

Terítéken a Tango :) és állapotja, mikor a műhelybe került.

Így messziről még nem is néz ki olyan durvának

Én nem tudom ez milyen ragasztó, de nagyon ragaszkodó :) és egy nagy repedés a tetőben

Mit tesz ilyenkor az emberfia miután kiszörnyülködte magát? Hát először helyrehozza, ami helyrehozható, aztán megpróbálja eltüntetni a bűnjeleket. Először megpróbáltam vésővel faragókéssel, denaturált szesszel kitisztítani a repedést - valamennyire sikerült is - aztán jöhet a ragasztás.

Ha megragadt, jöhet a kedvenc részem, a ragasztó eltávolítása. Na itt szabad a gazda, én a rotációs kapa kivételével mindent bevetettem, a lényeg, hogy a végén minél kevesebbet vegyünk el a tetőből és csiszoljuk ki úgy, hogy lehessen rá koptatót ragasztani.

Itt nem kell tükörsimára csiszolni, így még jobban is ragad!

Ezekhez a meteorkráterekhez inkább nem nyúltam, nagyobb kárt tett volna a kicsiszolásuk mint a békénhagyásuk. Mellesleg egész kis felületet foglalnak, úgyhogy nem annyira zavaróak.

Lévén, hogy alacsony költségvetésű javításról van szó (eddig ezt talán nem említettem) abból dolgozunk ami van. Jelen esetben találtam egy koptatólapot, amiből már valami más hangszerhez vágtunk ki egy darabot, de még pont kifért ehhez is egy olyan, ami eltakarta a 18+-os részleteket. Sajnos akkora nem volt a lap, hogy a gitár kávájának ívével harmonizáljon a leendő koptató, dehát itt a funkcionalitás a lényeg, meg így sem lett szerintem ronda, maximum kicsit szokatlan.

százezreket fizettem ezért a tervrajzért

pont kitakarja... majd

naugye

Aztán felragasztom a kivágott lapot (a képeken még rajtahagytam a fóliát, azt mindig nagy öröm letépni az új cuccokról, micsoda plusz szolgáltatás :)) És kicsit megsíkolgattam a bundokat, mert olyan rossz volt nézni. A végeredmény.

A fényhatás teljesen természetes, persze, melyik hangszer kapna dicsfényt, ha nem ez?

Babák egy citerára

Na akkor ez most kicsit kiegészítése annak, amit karácsonykor műveltem esztergálás címén, lévén hogy van néhány videó is, hogy hogyan csináltuk a tanulótársammal. Igazából ez inkább vicc, de működni működik. Szóval úgy jött az egész, hogy kaptam egy citerát valakitől javításra, hogy hozzam rendbe amennyire lehetséges. Nos ez abból állt, hogy a letört darabokat visszaragasztgattam, a bundokat kicsit beállítgattam, amennyire lehetett, meg kicseréltem ahol nem volt más lehetőség. Aztán volt egy kis fa díszítőfigura, amiből elvileg lennie kellett volna még kettőnek, és akkor kezdtünk el agyalni, hogy mit csináljunk... Az egész ötlet a fúróheggyel meghajtott krumpliesztergálásból indult ki. Valahonnan el kell kezdeni. Aztán hamar képbe került, hogy a tokmány magát is lehetne használni, utána már magától ment az egész szerkezet kialakítása. :)

Akkor először a videók:

(az másodiknak az utolsó másodpercében píí)

 

Az a kis pici ott a bábú, amit le kellett gyártani a fa meg amiből csináltam, egy topmaradék.

Ez meg már a tokmányba fogáshoz való előkészítés. Itt még sokkal fontolvahaladóbb voltam mint a sakkfiguráknál...

Miből lesz a cserebogár helyett citeraalkatrész

Már majdnem készen a mintaalannyal.

különböző kalapfazonokkal

Lakkozás előtt...

és után...

1

2

hááárom

Cikk a Hangszer és Zenében...

Egy írásom, ami a fretless basszusgitárral foglalkozik, felkerült a Hangszer és Zene nevű online folyóiratba, a probléma csak az vele, hogy a hozzá tartozó kép és hivatkozásanyagot teljes mértékben kivágták belőle, anélkül, hogy akár megkérdezték volna, hogy jó lenne-e ez így. Hát nem jó sajnos, mert a szövegben sok helyen található ilyen mondat például: "a jobb oldali képen stb..." szóval fantasztikusan sok értelme van az egésznek, mindenesetre a hozzá tartozó képanyag nagy része itt fenn van, a fretless bejegyzésben, de azért eléggé sajnálom. Mindenesetre itt a link, a cím felé betett képről (ami nem is szerepelt az eredetiben ebben a formában) inkább nem is mondok semmit.

 link

Holdberakás

Ez még egy meglehetősen régi munkám, és a képek sem a készítéskor készültek, viszont ez volt az első ebben a kategóriában. Egy kagylóberakásról van szó, amit életem első gitárjának a fogólapjába készítettem dunai kagylóból, amit Visegrádnál sikerült gyűjteni. Lévén, hogy nincsen képanyagom a készítésről, csak pár szó arról, hogy hogyan csináltam. A lényeg, hogy a kagyló, amit kiválasztunk, megfelelően vastag és a lehető legjobban sík legyen, vagy legalábbis ki lehessen csiszolni legalább az egyik oldalát síkra. A munkának két érdembeli része van, az egyik magának a kagylónak az elkészítése (ez az első), illetve a fogólap kivésése, és a beillesztés/ragasztás. A kagylót lombfűrésszel nagyoljuk ki, majd különböző formájú kis reszelőkkel finomítjuk, amíg olyan nem lesz, amilyet szeretnénk. Ezután körberajzoljuk a formát a fogólapon, és körvonal belső felét végigkarcoljuk egy faragókéssel. ezután egy picike vésővel megcsináljuk negatívban a kagyló formáját, és végül beragasztjuk pillanatragasztóval, és szintbe csiszoljuk. Ennyi az egész :)

Sajnos csak a suliban sikerült lefotózni a hangszert, ezért ilyen dzsuvás mindenhol, de legalább a lényeg látszik... Viszont a leharcoltságról jut eszembe, hogy mikor legutóbb otthon jártam, öcsém megkérdezte, hogy mire valók azok a jelölések a húrokon, ami minden bundnál látszik. Na azok jelölik, hogy nem a húr a drága, hanem te vagy csóró. :)