2013. június 22., szombat

Batár. Avagy banjo-gitár hulladékból

Május elején egy ismerősöm felhívta a figyelmemet egy nagyon érdekes pályázatra, amit a Furdancs blog, a Lángoló gitárok és a Conrad electronic szervezett közösen.


Baromira megtetszett a kiírás, a szlogen, hogy hangszert bármiből, és hogy a zsűrizés az ötlet eredetiségét, a hangszer használhatóságát és az újrahasznosítási tényezőt értékeli. Nos megvolt az értékelés, és a pályázatom nem nyert semmit, amivel önmagában még jól meglennék (persze sajnálom igencsak a dolgot, tekintve, hogy szerszámbeszerzéshez mekkora lehetőség lett volna ez), de ez oké. Viszont egy pár dolgot azért mégiscsak megjegyeznék, mielőtt közreadom hangszerem készítési naplóját.

Az elején szeretném leszögezni, hogy nem kívánom fikázni a zsűri ízlését, ami egyéni dolog, észrevételeim kifejezetten a kiírás és az értékelés közötti logikai és megfigyelési problémákra korlátozódnak. Szintén hozzáteszem, hogy le a kalapot minden egyes nyertes előtt, amiért tényleg színvonalas és ötletes munkákat készítettek, és gratulálok nekik a nyereményükhöz, azt sem gondolom, hogy nálam jobb helyen lett volna a nyeremény. Ami nem pengetős téma, ahhoz nem is kívánok hozzászólni, nem az én asztalom.

Íme az írás a nyertesekről:

A harmadik helyen végzett csákány basszusgitárhoz a leírásban az olvasható, hogy a készítők használt alkatrészeket, és kizárólag kezük ügyébe kerülő szerszámokat használtak fel a készítésben, illetve hogy a készítők, de még a szervezőknek sem sikerült sehol az interneten hasonlót találniuk. Ez utóbbival nem nagyon akarok vitatkozni, de azért álljon itt egy kis ellenpélda ami a hasonló berkekben mozgolódóknak szerintem már-már klasszikus, az orosz Krasnayától:


Ami a csak használt alkatrészeket és a célszerszámok hiányát illeti: A videóban látható, amint épp kibontják a megrendelt gitáralkatrészek dobozát... Azt meg nagyon szerencsés helyzetnek találom, ha otthon a garázsban mindenkinek a kezébe akad a szalagcsiszoló, a vasfűrész, vésők, satu, ékszerész fűrész, a kézi és gépi fúró, a multifunkciós marógép és a forrasztópáka. Örülnék, ha már ennyi mindenem lenne a leendő műhelyembe. Úgy gondolom, érdemes lett volna jobban megfigyelni a készítők videóját a leírás elkészítése előtt.

A videoton magnóból készült basszusgitár az alájátszós funkciójával fantasztikus ötlet, itt is csak annyit jegyeznék meg, hogy nem hiányoznak ebből a hangszerből sem azok az alkatrészek, amik az elektromos hangszerek lelkét alkotják, vagyis a készítők nem találtak alternatívát a hídra, a hangszedőre (pickup), a kulcsokra, és persze a hagyományos nyakra. Ezen alkatrészek használatával tulajdonképpen bármilyen viszonylag szilárd tárgyra építhető hangszer. És ismétlem, gratulálok a készítőnek, ez a vélemény a bírálóknak szól

Most hogy kiírtam magamból ami bajom volt, újból jókedvűen szeretném bemutatni saját pályamunkámat, ami remélem elnyeri sokotok tetszését:
 
Ami miatt különösen is érdekes volt nekem ez a pályázat, az az a tény, hogy rendszeresen próbálok olyan hangszerek megmentése mellett érvelni, amiket egyébként sokan már kidobnának. Szóval közel áll hozzám ez a mentalitás és gondoltam kipróbálom magam. Ami az időszakot illeti, elég elfoglalt voltam, de időt kellett szakítanom erre a hangszerre. Viszont pont a kiírással egy időben volt a külső kerületek lomtalanítása Budapesten folyamatosan, ami még a mostani időkben is második karácsonyként működik nálam, úgyhogy mást sem kellett csinálnom, csak egy szemponttal többet figyelembe venni a gyűjtögetéskor. Az összetevők többségét lomtalanításon gyűjtöttem be, de volt egy két szimpla háztartási hulladék is.

Banjo-gitár egy személyre

Hozzávalók:

1 db műanyag bártálca
sok drót, kábel, lehetőleg legyen köztük egy olyan hosszú darab, aminek vastag egynemű magja van
újságpapír
rengeteg csavar, alátét (rendszerint ezek a dolgok rendkívül könnyen nagy mennyiségben gyűjthetőek lomtalanításkor)
1 db szoci bútorhátlap farostlemez (gyakorlatilag végtelen mennyiségek állnak rendelkezésre)
1 db nagy méretű fém díszdoboz, vagy festékes
1 db gyümölcsleves vagy tejesdoboz
5-10 db sörösdoboz nyitófülei
1 db raklap nagyobb darab famaradványa
1 db vágódeszka (valami keményfa)
1db wc-deszka fa
még némi fahulladék
rongyok vagy kinőtt póló
1 db vascső (na ilyet nehéz szerezni lomtalanításkor, kifejezetten szemfülesnek és gyorsnak kell lenni. nekem egy sátorcsődarabot sikerült viszonylag elhanyagolható szóváltás mellett megszereznem)
1 db porszívókapcsoló, vagy bármilyen más, a kibelezett gépekből könnyedén megszerezhető
1 db jack-aljzat valamilyen szétberhelt rádióból vagy ilyenekből szerelhető ki, én egy nyomtatott áramkörlappal együtt találtam
1 db kapucsengő membránja (hangszórója) - amikor megtaláltam még nem tudtam, hogy ez lesz a nyerő, úgyhogy begyűjtöttem egy halom tv hangfalat meg tetrishangszórót stb, de végül a kapucsengő nyert, majd elmondom miért.

és akkor a maradék: szükség lesz faragasztóra, pillanatragasztóra és húrokra, amiket nem nagyon találsz meg a lomtalanításon, vagy a kukában, szóval ezek maradnak, illetve ezeken kívül a végére én kifogytam a csavarokból, úgyhogy vennem kellett 6 darabot... Egy-két kép a gyűjtögetésről és a teljesség igénye nélkül az alkotóelemekről

Lomtalanítás az Erzsébet királyné útján. És a farostlemez. Meg a bekapcsolva felejtett sárgafényszűrő.
nehéz volt a szállítás bringával...
szerzemények. van itt minden - és nem csak a hangszer összetevői
szortírozás
Bártálca. A keresztről valahogy a lovagok jutottak eszembe, akik azt mondják ...
Vágódeszka. Bükk, viszonylag kemény
Ismeretlen rendeltetésű fadarab valami egzotikus fából, talán okume? - elég puha
WC-deszka. Fenyő
piás díszdoboz
sátorcső vagy mifene
drótok, kábelek
nyáklemezek, hangszórók, kapcsolók, potméterek, amit nem használok fel ennél a hangszernél, elkél a későbbiekben
farostlemez. bútorhátlap
Egy kidobott kanapé erősítőpántjai.
Valami raklap vagy láda lehetett régebben, viszonylag szilárd erdei fenyő
csavarok, alátétek, jó sokat csavargattam a beszerzésükhöz, itt már méret és felhasználás szerint csoportosítva
egy régi szárító maradványai
A szétszedett kapucsengő, alul a lényeg.
és különböző más alternatívák, tetriszhangszóró, a középső nem tudom miből származik, és a kapucsengő.

És akkor jöjjön az elkészítés:

Végy egy bártálcát és a falát körbe fúrd ki nagyjából két-három centinként, úgy hogy átmenjen rajta egy drót. Ezután fogd a farostlemezt, és vágj belőle olyan széles csíkokat, amilyen vastagra szeretnéd a hangszert. Kicsit nedvesítsd be a farostot, hogy jobban hajoljon, majd kényszeríts bele a tálca falai közé. Najó, ez így nem megy, maradok az E/1nél. Szóval belehajlítottam a lapokat, de nem igazán illeszkedtek még, így a lyukakon keresztül drótot fűzve át rögzítettem őket. Közben az ismeretlen rendeltetésű fadarabból kifűrészeltem/véstem/gyalultam két, a normál hangszereknél tőkeként szolgáló darabot, amibe majd a nyak és a másik oldalon a húrtartó lesz rögzítve. Az egész hangszert úgy képzeltem el, hogy olyasmi lesz, mint egy bendzsó, csak gitárhangolású húrokkal. A statikai feladatokat a vascső hivatott ellátni, vagyis ez az, ami az egész hangszeren hosszában keresztül megy a a fejtől a nyakon és a felső tőkén meg a testen keresztül az alsó tőkéig és a húrtartóig. Önmagában a bártálca meg a farostlemez nem valószínű, hogy tartana a húrok ellenében. Egyszóval előkészítettem a vascsövet is a beszerelésre, vagyis a nyaki részen félbevágtam és a nyak-test illeszkedésnél meghajlítottam, hogy ne legyen zavaró a membrán (rezonáns, tető) beszerelésénél. A vágást flexszel csináltam, jól ki is égettem vele a melegítőnadrágomat...

tőkék kivágása
Beillesztem a makacs farostlemez darabokat.
Drótokkal varrtam a tálca falához a lapokat.
aztán jöhetett a tőkék beragasztása - vizes bázisú faragasztóval
a vascső meg így lett félbevágva.
Amíg száradt a ragasztó, elfoglaltam magam a díszdoboz széthajtogatásával és kiegyenesítésével, aminek eredményeképpen egy elegendően nagy fémlapot kaptam, ebből lesz majd a membrán, vagy tető. Száradás után összehoztam a vascsövet a tőkékkel, a felsőbe egy árkot vájtam, az alsóba pedig egy lyukat, amibe pont belefért a vége. Mázlimra a cső végében menetes rész volt, és ráadásul volt egy darab maradék menetes száram, amit pont illett bele, úgyhogy ebből lett az a rész, amibe a húrtartó beleakaszkodik, és tartja az egész feszített rendszert az egyik oldalról. A fémlemezhez, amit a dobozból lapítottam persze ki kellett találnom valami olyan megoldást, amitől eléggé feszes lesz ahhoz, hogy be tudjon rezegni. Úgyhogy arra gondoltam, építek egy gyűrűt a farostlemezek felső peremével egy vonalba, és abba fogom belecsavarozni a lemezt. Ez a gyűrű készült a wc-deszkából, ami meglehetősen nagy eszmei fejlődés egy ilyen hétköznapi alkatrésznek. 

hosszadalmas fogóval való hajtogatás után így néz ki a díszdoboz
a cső vége, ami szerencse, hogy menetes
wc-deszka átlényegülés, az utolsó pillanat

Mostmár nagyjából sikerült összerakni egy pergődob-szerű képződményt, következhetett ennek húros hangszerré tétele. A raklapmaradékból  több hasábot vágtam ki, amikből a nyakat formáztam meg. Két vékonyabb darabból lett a hosszanti rész, két kisebből a nyaktő, egy széles, vékonyabb lécből a későbbi fogólap. Gyakorlatilag minél több darabból ragasztom össze, annál kevésbé fog ide-oda vetemedni, úgyhogy ezért ilyen sok, nameg nem is fért volna ki egy darabból. Aztán az előző képen látható kör alakú deszkának a külső peremét ledolgoztam, majd a közepét kivágtam, így elérve, hogy legyen egy belső perem, amin a díszdoboz lemeze majd felfekszik, és legyen egy külső, amibe csavarokkal rögzítve van, és azokat meghúzva feszül a felület. Miután a nyak darabjait összeragasztottam faragasztóval, meg kellett csinálnom ebben is a helyét a vascső felének, hogy meglegyen itt is a kellő merevség. Tulajdonképpen éppen azért vágtam ezen a részen ketté a csövet, hogy ne legyen a nyak durung-vastag, mert az nagyon kényelmetlen lenne a játék szempontjából. Meg kellett oldani a nyak testhez való rögzítését is, ezt jobb ötlet híján azon az elven valósítottam meg, ahogy amúgy a klasszikus gitároknál lenni szokott, vagyis fecskefarkas facsapolással, a képeken jól látszik a lényege a megoldásnak:

nyakhasábok összeragasztásra várva
tartó még-nem-gyűrű külső peremének lemarása
előkép
nyak ragasztás
egy gyűrű mind felett
véső és marógép találkozása a nyakkal
oda pedig megyen bele a vascső fele
a nyak tövének kialakítása
az fecskefarok
és negatívja a tőkében
és máris a helyén a nyak
Már minden alkatrész csak arra várt, hogy a vascső a helyére kerüljön, így most ez következett. A félbevágásból származó maradék darabot megfordítva szintén becsavaroztam a nyakba, hogy minél jobban tartson a rendszer. Igazából, ha tudnék hegeszteni, vagy lenne hozzá szerszámom, akkor egy csavarral meg egy anyával akár állítható nyakpálcát is csinálhattam volna, de jó ez így is. Miután becsavaroztam a nyakat, a díszdoboz lemezét kör alakúra és méretre vágtam, majd a peremeit bekalapáltam, hogy ne vágjon sehol. Ezután ráerősítettem a gyűrűre, hogy kísérletezzek egy kicsit. Az volt ugyanis a tervem, hogy elektro-akusztikus hangszert készítek, ami képes megszólalni önmagában és erősítőn keresztül is. Nem vagyok épp jó elektronikában, de az e témában való lelkesedésem már átsegített néhány problémán. Először arra gondoltam, hogy a hangszóró tulajdonképpen egy megfordított hangszedő, és ha a membrán eltávolítása után a tekercset beöntött viasszal meggátlom a mozgásban, akkor a mögötte lévő állómágnes hatására tekercs felett rezgő húr változásokat fog generálni a mágneses mezőben, jelet indukálva. A probléma csak az volt az ötlettel, hogy a hangszedőmágnesek nagyságrendekkel több menetesek, ráadásul a mágnesük hosszúkás, és nem pontszerű, így legfeljebb egy húrt tudtam volna kierősíteni, de azt sem megfelelően.

Amikor már úgy-ahogy feladtam a dolgot, eszembe jutott még valami. Ha a hangfal olyan mint egy fordított hangszedő, akkor tulajdonképpen olyan is, mint egy mikrofon, vagyis ha rezgést közlünk a membránjával és fordítva kötjük be a vezetékeket, akkor lesz kimenő jelünk. Ezt persze nem én találtam ki, utána is olvastam a neten, lehetséges a dolog, csak kis méretű hangszóró kell, hogy a hangszer rezonánsa be tudja rezgetni a membránt. Na ehhez gyűjtöttem tetrist, fülhallgatót, kapucsengőt, mindenféle vackot. Végigpróbálgattam a dolgokat, de nem volt túl megnyerő az eredmény, míg egyszercsak a kapucsengő hangszóróját próbálva sikerült megvalósítani az erősítést, méghozzá jó hatásfokkal. A raklapdeszka maradékaiból eszkábáltam egy egyhúros próbadarabot, amire rátettem a készülő hangszer membránját. Felette egy húrt feszítettem ki, és a különböző hangszórókat a lemezre ragasztottam. Szóval így alakult, hogy a kapucsengőből lett a hangszedő, ehhez még egy jack-aljzatot és egy ki-be kapcsoló gombot forrasztottam, hogy ne legyen alapból bekapcsolva. Potméteren is gondolkodtam, hogy legyen hangerő szabályozás, de végül elvetettem az ötletet, mert azok között amiket találtam, nem volt olyan, amivel teljesen el lehetett volna némítani az egészet, inkább csak olyan volt a hatása, mintha letekerném a tónust egy elektromos gitáron. Mindez képekben:

A kivágott darab a csőbe visszacsavarozva fordítva
nyakba-csavarozás
és a gyűrű rögzítése egy darab fémmel meg két csavarral
A membrán (díszdobozlemez) peremének visszahajtása
így nem vág...
az elektronikai próbaizé
a nyerő kapucsengő alkatrész
a kész - rendkívül összetett - elektronikai kör
A vascső helyére kerülését követően itt volt az idő, hogy a még meglehetősen vastag fogólapot felragasszam a helyére. De előbb még lemartam a nyak már hangszeren lévő részeit a végleges szélességükre, hogy majd csak ezekhez kelljen igazítani a fogólap szélességét. A nyakkal való pepecselés után becsavaroztam a membrán-tartó-gyűrűt is, illetve be is ragasztottam a biztonság kedvéért.

A ragasztók száradása után kialakítottam a nyak végleges alakját vésőkkel, késekkel, gyalukkal; először nagyobb adag anyagot, majd fokozatosan egyre kevesebbet távolítva el. Vékonyítottam is a nyakon, amennyire lehetett, persze úgy, hogy ne menjek bele a vascsőbe vagy a csavarokba, amik rögzítik azt.

Fogólap ragasztás előtt
És közben - a gyűrű szintén felcsavarozva
A fogólap vastagságának legyalulása
Nyakprofil a ledolgozás előtt
Vésve
gyalulva
Fogólap végleges vastagság
És végleges alak
és csiszolva
és nyaktő
A fentiekkel fej kivételével a hangszer nagyobb részei már elkészültek, úgyhogy következett a bundozás. Mivel a bund nem annyira gyakori a hulladékban, próbáltam valamilyen alternatívát találni rá. Régi korok pengetős hangszereinél úgy oldották ezt meg, hogy vékony béldarabokat kötöztek a nyakra. Ez a kötözés megihletett, de arra gondoltam, hogy nem lenne jó, ha a nyak hátulján is érezni lehetne ezeket a bundokat, ráadásul jobb lenne ha fémből készülnének. Így jutottam végül ahhoz a megoldáshoz, hogy egy viszonylag vastag megnyúzott kábel lesz a bund, amit a fogólap oldalába vágott vájatokba hajtogatok bele, úgy, hogy kiadja a bundok beosztását. De mielőtt még ezt elkezdtem volna, valamilyen jelöléseket akartam a fogólapba, hogy majd a muzsikus tudja hol jár játék közben. Erre a célra használtam a sörösdoboz nyitókat meg egy pár alátétet, belevéstem az alakjukat a fogólapba, majd jól beleragasztottam őket. Ezek után elkészítettem még a felső nyerget is, amihez, mivel valamilyen kemény anyagból kellett, hogy legyen, a fém pántokból használtam. A bund(ok) felkötözése előtt pedig csontenyvvel eresztettem be a fogólapot, hogy keményebb legyen a felülete. Ugyanígy enyvet használtam arra, hogy újságpapírcafatokból réteget képezzek a hangszer farostlemez kávája és a bártálca találkozásához, hogy ne csak a drótvarrás tartsa össze, hanem legyen valami egybefüggő csatlakozás is.

A leendő felsőnyereg
A "berakások"
és negatívjuk
A bundok vájatainak első lépése
a berakások
A bundok végleges vájatai, és a bund maga a nyak alatt
beeresztés enyvvel
ez olyan lesz mint a csirizelés
csendélet szemétgitárral
Kötözött bund egy kicsit másképpen
jól bele kellett kalapálni a vájatokba
végleges nyaklátkép. Azért a "bundokat" át is csiszoltam picit, hogy egy vonalban legyen a felszínük
Utolsó körben maradt azoknak az alkatrészeknek az elkészítése és felszerelése, amik a húrok megtartásáért felelősek. Ilyen a fej, a húrtartó meg a membrán a rajta fekvő híddal együtt. A húrtartót először sörösdobozból akartam csinálni, de aztán rájöttem, hogy az nagyon fog csörögni, és nekünk pont az lenne a fontos, hogy a húrok végét tompítsa valami. Úgyhogy az éppen elfogyasztott almaleves dobozt (mármint az almalét fogyasztottam, a dobozt nem - illetve azt is, de csak később...) használtam fel erre a célra, ami elég erősnek bizonyult, mégis papír lévén, tompított is. Persze a húrok önmagukban kitépődtek volna belőle, úgyhogy a már sokat emlegetett fémpántokból ragasztottam bele betéteket, amik ellentartanak a húroknak meg a másik rögzítési pontnak is. A túllógó részeket behajtogattam, és összevarrtam, meg egy kis ragasztóval is megerősítettem.

A fej már keményebb dió volt. Bizton állíthatom, hogy ez volt az egész hangszer készítésénél a legnehezebb... Először is kitalálni is iszonyatosan sokáig tartott, mert egyszerűen nem jutott eszembe jó alternatíva a gitárok hangolókulcsaira. A sima fakulcsos megoldást, amit a hegedűféléknél láthatunk azért nem választottam, mert olyat szerettem volna, amit viszonylag finoman lehet állítani, ez pedig nem olyan, főleg nem profi anyagokból. Úgyhogy valami ahhoz hasonló szerkezetet terveztem, mint a finomhangoló a vonósokon, vagyis egy csavar tol egy nyelvet, amihez a húr rögzítve van. Így utólag elmondhatom, hogy lehetett volna jobb megoldást is találnom, de először valósítottam meg az ötletem, és csak utána néztem körül az interneten a "sajátkészítésűhangolókulcsok topikokban". Szóval a lényeg, hogy a vágódeszkából vágtam ki az alakot és a nyelveket, a ruhaszárító pálcikái szolgáltak tengelyül a nyelveknek, illetve a fémpántból készítettem erősítőplatnikat rájuk. Végül a fejhez kellett vásárolnom azt a hat csavart is, amit az elején említettem, mert először facsavarokkal próbálkoztam, de azok nem biztosítottak elég finom állítási lehetőséget. De még ezekkel a csavarokkal is óvatosan és körültekintően kell hangolni.

A membrán felcsavarozásában tulajdonképpen nem volt semmi különösen izgalmas, már jó volt látni, ahogy majdnem kész a hangszer. A belső oldalra kétoldalú ragasztóval felragasztottam a kapucsengő-hangszórót és beszereltem az "elektronikát", majd úgy húztam meg a csavarokat, hogy mindenhol feszes legyen a felület, és ne zörögjenek az alátétek. Jó, hogy sok csavart gyűjtöttem össze, mert majdnem az összeset el kellett használnom.

a fej alapja
és a majdnem végleges alak

a nyelvek
a lyuk végének bedugózása
Nem tudom, honnan jött a baglyos dekoráció, de az egész hangszert ez jellemzi, ez épp forrasztópákás égetéssel készült.
Monogram
És a rögzítő és hangoló csavarok. Nem mondom, hogy a legjobb konstrukció, amit valaha láttam, de szívből jött :D
Almalésdoboz, 12 %-al jobb mint a sörösdoboz
origami
varrószakkör
működésben

csavarozás
"elektronika" kívülről
és a hangszedő belül
tádám
Tulajdonképpen készen is lettem a hangszerrel, már csak a maradék alkatrészeket kellett felszerelnem, a hidat, amit egy darab jávorfából csináltam, és a vállpántot, amit egy kinőtt pólóból font a barátnőm. Neki köszönhetem a hangszer külső baglyos dekorációját is, ami nem keveset dob az összahatáson :) A kávába fúrtam két kis méretű hangnyílást is, hogy ne legyen annyira nazális hangja a hangszernek, mert így a belül keletkező rezgések legalább részben ki tudnak csatolódni a külső térbe. A hang egyébként, ami kijön a batárból természetesen fémes, kicsit bendzsószerű, és számomra meglepően sok méllyel rendelkezik. Jöjjenek most a képek az utolsó simításokról és az elkészült hangszerről, nameg videó a hangzásról.

bagolyszemek
bagoly batár
a főbagoly
egyiptomi kutyafejűisten

Nagyszembagoly és társai
Gombagoly és társai - köszönet érte Ritának
kimenet
királybagoly

aláírás
batárámtárámtárom

És végezetül íme egy pár videó az idegek borzolására :) A másodikat az elektronika működésének bemutatására készítettük, a hozzá felhasznált erősítőt nem én készítettem, már régóta megvan, de úgy gondoltam, ehhez a hangszerhez ez dukál. Egy kis cigisdobozba épített torzító-erősítőről van szó, Smokey Ampnak hívják, akit érdekel a dolog. Szóval csak hogy az nem az én művem. Hallgassátok szeretettel:





9 megjegyzés:

  1. Hihetetlen fazon vagy, ez a hangszer egyszerűen zseniális. A legjobban a fej tetszik, meg az, hogy akármennyire is "szedett-vedett" alkatrészekből áll, mégis van egy egységes stílusa, és a maga nemében esztétikailag is koherens egészt alkot. Jól néz ki, na. :)
    Zs

    VálaszTörlés
  2. Ügyes munka, tetszik! (Pirospont a baglyos dekor miatt, szívemhezközelálló.)
    Az a fej lenyűgözően brutális. :D

    VálaszTörlés
  3. Második nekifutásra még jobban tetszik -- most elsősorban a bundozás ragadott meg, ide kapcsolódik a kérdésem is: A bundbeosztást hogy határoztad meg, van hozzá valami kész sablon, amin x húrhosszhoz be vannak jelölve a bundok, vagy van erre valami "kalkulátor"?
    Zs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ha azt nézzük, hogy minél kevesebbet szeretnénk számolgatni, akkor természetesen létezik erre interneten fellelhető számoló program, én például ezt szoktam használni:

      http://www.stewmac.com/freeinfo/Fretting/i-fretcalc.html

      És persze létezik számolgatós megoldás is, ha például nincs internet hozzáférés éppen. Ennek elve a hangközök pitagoraszi arányszámain alapul, miszerint egy fél hang frekvenciaváltozás megfelel azonos méretű, anyagú és feszítettségű húr hosszának 1/17,817 arányú rövidítésével. A 17,817 arányszám már egy származtatott állandó, ugyanis ha a frekvenciát nézzük, a félhangok távolságának állandója a tizenkettedik gyök alatt kettő. Ezzel tudunk számolni bundkiosztást is olyan módon, hogy az elméleti húrhosszt elosztjuk tizenkettedik gyök kettővel, majd az eredményt kivonjuk szintén az elméleti teljes húrhosszból. A második bund kiszámolásakor már az első bund és az alsó nyereg közti elméleti távolság fog a teljesnek számítani, és így tovább. A 17,817 szám azzal könnyíti meg a számolást, hogy ezzel osztva a teljes elméleti húrhosszt egyből az első bund felső nyeregtől számított távolságát adja meg. Tehát például: 650mm - (650 mm/12.gyök2) = 650/17,817 = 36,482. Azért írok mindig elméleti húrhosszt, mert ez a számolás ideális húrokra igaz, amelyeknél nem vesszük figyelembe a nyúlást, a keresztmetszet különbözőségét, a húrmagasságot, és a feltámasztási pontok között a húr merevsége miatt csökkent tényleges rezgő hosszt. Ezek a tényezők ugyanis befolyásolják a bundok helyének pontos kiosztását, ezek miatt van szükség az elméleti húrhossz kompenzálására, vagyis hogy például vastagabb húroknak nagyobb húrhosszon kerül ugyanoda az oktávpontja, mint vékonyaknak. Ezen a gyakorlati tényezők miatt létezik a korábban említetteken kívül több más bundkiosztás-számítási módszer is, én egyelőre elégedett vagyok a hagyományossal, egy jó összefoglalásra pedig ajánlom még ezt a weboldalt:

      http://liutaiomottola.com/formulae/fret.htm

      Törlés
  4. Fú, köszi a részletes leírást, nem is reméltem ilyen alapos magyarázatot. Szenzációs vagy, mert olyan jól leírtad, hogy még én is megértettem. Az elméleti húrhossz már ismerős fogalom volt, ezért áll ferdén legtöbb gitáron (és a mandolinomon is ;)) az alsó nyereg. A linkek is nagyon érdekesek, a lutaiomottola pedig egy Big Wow, igazi kincsesbányának tűnik, be is tettem a kedvencek közé. Nagyon köszi!
    Zs

    VálaszTörlés
  5. :-D Ez mekkora! Le a kalappal. Két dolgo tud lenyűgözni, a zene és az emberek találékonysága, Te pedig ötvözted a kettőt, gratula!
    Ha egyszer véletlenül Fehérváron jársz valamelyik szombat este, nem hozod el nekünk megmutatni zenekörbe? (www.facebook.com/zenekor) Igazán megtiszteltetés lenne! Vendégem vagy egy sörre, ha ezzel feldobod az esténket!
    Üdv Fehérvárról
    Szilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szilvia!

      Ha arra járok és nálam lesz a hangszer, szíves örömest betévedek, mondjuk azt még nem tudom, hogy mikor lesz, még az is elképzelhető, hogy csak ősszel, ha újból Pestre költözöm (addig meg mindig a javítanivalókat kell hurcolásznom a vonaton...), de mostmár majd a hangszerhez társítom az agyamban a meghívásotok is, hogy ne feledjem el. üdv

      Törlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Zseniális! Nagyon tetszik az ötletesség, a következetesség, a megvalósítás, a végeredmény. Gratulálok!

    VálaszTörlés