Karácsony 2013

Újfent Offtopik, némi bútorkészítés meg ilyesmik, még a tavalyi év végéről. Még Decemberben nagy nehézségek árán sikerült szert tennem egy pirográfra, amire már nagyon régóta vártam. Sajnos eddig még komolyabban nem használtam, illetve éppen most akarom bemutatni néhány építményemet, amin kipróbáltam. A beszerzés nehézsége abban állt, hogy a német ebayen találtam egy eladó régi darabot, aztán egy hónapon keresztül próbálkoztunk az eladóval, hogy megoldjuk az átutalást, amit az ebay indokolatlanul megnehezített, de végül hosszas küszködés után eljutott hozzám a szerkezet. A pirográf maga egyébként egy trafóból, és a hozzá csatlakoztatható pákából áll, amin kényelmes parafa borítás van. Az ilyen égetéses díszítéseket egyébként sima forrasztópákával is meg lehetne csinálni, de sokkal nehezebb lenne, mivel nagyon hosszú a nyelük, és nehéz irányítani ilyen távolról (emiatt pedig csúnya is lesz a végeredmény). Szóval akkor íme, hogy mit raktam össze a tavalyi év végén.

persze jöjjön egyből valami egészen más, férfi három farpofával helyett csomózott karkötő. FA gyöngyökkel... Csak, hogy valamelyest kapcsolódjak a szakmához

És íme a fentebb említett pirográf szerszám. Három fokozata van, a legnagyobbon már pirosan izzik a szál. Többféle fejet adtak hozzá, és nagyon pontosan lehet vele dolgozni. Ami plusz érdekesség, hogy ezt Németországban játékként gyártották gyerekeknek, kiskoromban el nem tudtam volna képzelni, hogy ilyen menő játékok léteznek :)

És itt is van az egyik karácsonyi ajándék, ez éppen húgomnak, akinek a könyvek már túlburjázottak a szobájában, de csak egy háromszög alakú része volt, ahova polcot lehetett volna állítani, ilyet meg nem olcsó venni...

A másik bútordarab egy új zenelejátszó masinához készült, aminek szintén nem volt már elegendő hely más berendezési tárgyakon való elhelyezéséhez, úgyhogy ezért készült ez.

És itt jönnek a minták kicsit közelebbről. Szeretem ezeket a mandalaszerű dolgokat, a mintákat nem én találtam ki, csak összegyűjtöttem néhányat, ami tetszett. Jótanácsként mondom azoknak, akik esetleg pirográffal szeretnének illusztrálni, hogy a fenyő nem igazán megfelelő anyag erre, mivel a korai és kései pászta között nagyon nagy a különbség keménységben és tömörségben. Emiatt a vonalakat nagyon nehéz folytonosra megcsinálni úgy, hogy ne égessük túl mélyre a puha, világos pásztát.

az előbb a fenyőbe pirográfozás nehézségeiról leírtak meg aztán fokozottan érvényesek a csomós anyagra... De hát ez van, ebből dolgozom.

valaki szerint ez egereket ábrázol

magukra a polcelemekre is csináltam kisebb díszítéseket

itt jól láthatóak az akadozások a pászták különbözősége miatt

Ez pedig a kisebbik polc mandala dekorja

és élesben így nézett ki. A polccal szemben ajtó nyílik, ezért kellett a háromszöges alaprajz

ez pedig az új zenemédiaállomás

Közben történt egy-s-más, például eltelt majd három hónap, és Budapesten újra beindult a kedvenc programsorozatom, amit sokan csak lomtalanításként ismernek. Ez nálam a második karácsony, teljesen átszellemült állapotú kapirgálás a szemétdombokon, amik számomra mindig kincset rejtenek. Gyakran előfordult, hogy a külvilágtól teljesen elszakadva némileg illuminált állapotban méretes bőröndökkel és más egyebekkel igyekeztem haza, akár gyalog, akár az éjszakain vagy bringával. Épp valamelyik este hazafele tartottam utcazenélésből, amikor a Ferenciek környékén megláttam a gyűjtögetést jelentő halmokat. Most nem sok mindent keresgéltem, de így is sok jó faanyagra találtam, ami viszonylag ritkának mondható. Albérletünkben már kezdetektől hiányzik egy pár polc, ami most, az utcán talált anyagokkal pikk-pakk megoldódott. Találtam ugyanis egy teljes szett 3 méteres lambéria-adagot, amiből egy nagy álló-, illetve egy csomó raklapot (csak egyet hoztam el), amiből egy kis konyhapolc lett. Az elkészítésükben nem voltam túl igényes, de így is teljesen rendben vannak, és nem mellékes pénzösszeget spóroltunk meg vele.

a beszerzett anyagok nagyja: lambériák (bicajra kötözve hoztam el, néhány autós nem kis diadalára), raklap, gyúródeszka

polckészítés minimál

És a végeredmény: a háttérben a kis konyhapolc raklapból, az előtérben pedig állópolc lambériából, éppen annyi anyagot találtam, amiből kijött. Másokat is csak bíztatni tudok, hogy nézzen szét a halmokon, ha le tudja győzni a kukázás hangulatot (én már szabályos kincsvadászatként élem meg) - arról nem is beszélve, hogy ha nagyon filozófikus akarok lenne, akkor azt mondhatnám, hogy a szemét századunk anyaga. Aki hatékonyan és kreatívan tud vele kezdeni valamit, az nagyban piszkosul gazdag lehet.