2014. április 16., szerda

Hegedű nyak visszaragasztás - mire nem jó a cipőragasztó

Ebben a bejegyzésben egy egyszerű rutinjavítás lesz bemutatva, amit némiképp fűszerezett a javítandó hangszer előkészítése. Szóval adott egy olcsó Stagg elektromos hegedű, amelynek (miért nem lep ez meg?) kijött a nyaka a fészkéből... Ezt nem kívánom kommentálni, mindenki gondoljon, amire akar :) Ami érdekesebb most, hogy gazdája igazán el nem ítélhető módon szeretett volna kezdeni valamit a helyzettel, és nekiállt megjavítani a sérülést. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy az újra egybeforrasztáshoz általa választott ragasztó cipőragasztó volt. Ha onnan nézzük a dolgot, hogy bizony a cipőragasztónak nagy igénybevételt kell kiállnia, nincs is semmi gond. Inkább a terhelés milyensége a kérdéses. A cipőragasztó bírja a húzást, hajlást, nyúlást, kopást, stb., viszont ehhez saját magának is nyúlékonynak kell lennie, nem köt keményre. Ez a baj. Egy hegedűnél ugyanis, illetve általában hangszernél legtöbbször sziklaszilárd kötésekre van szükségünk, hogy ne másszanak el az alkatrészek a helyükről, hogy bírják azt a folyamatos húzó vagy nyomó terhelést, amit a feszített húrok okoznak.

Szóval cipőragasztóval próbálkoztak, így pedig abba a fantasztikus helyzetbe hoztak, hogy minden álszentség nélkül leírhatom: kérlek benneteket, ha hangszerjavításba fogtok, legalább kérdezzetek meg egy hangszerészt :)

Na de vissza a hangszerhez, nem történt egyébként semmi komolyabb baj, mindössze arról van szó, hogy plusz pár óra kapirgálás, illetve a beszívódások miatt nyaktő-toldás került a terítékre. Jöjjön ez, képekben.

A csodahangszer, amely megsokszorozta magát
És az ominózus cipőragasztó... Nem lett nagy barátom...
Az biztos, hogy masszív anyag, nem volt könnyű megközdeni vele. Szesz nem oldja. Benzin nem oldja. Higító nem oldja. Egyéb más nálam lévő oldószer - nem oldja...
A nyakfészekben is hasonló a helyzet
a makk is kapott egy kis felületkezeléstű
de hosszas kapirgálás és csiszolgatás után - siker - újra jávor a jávor
az elveszett anyag pótlása. Azért volt erre szükség, mert a cipőragasztó bele is szívódott a fába, így ha csak a felületről távolítom el a mócsingokat, nem fogja megfogni a rendes faragasztó
Fészek is kitisztítva
És toldás jávor furnérral

ragasztható felület
még egy oldalról kapott pótlást
A lakkozás is kapott egy kis cipőragasztót
de ettől megszabadultunk - ablakpucolóval políroztam fel, de mondanom se kell, hogy nem a tejsavas hatóanyag oldotta, hanem a dörzsölés
nyaktő
mivel a Stagg szótárából hiányzik a fecskefarkas csapolás kifejezés, ezt nekem kellett pótolnom
fecskefarkas fészek. Ha nincs ilyen ékszerűen kiformálva a fészek és a nyaktő, a fának semmilyen tartása nincs, ekkor pedig pusztán a ragasztó tartja helyén a nyakat. Így nem is csoda, hogy kidőlt a nyak...
És a nyakrészen ugyanez. Asszimetrikusnak azért látszik, mert a jobb oldalon a sarka meg lett hagyva, mert így jobban illeszkedett
és aztán a ragasztás. Faragasztóval, jelen esetben Titebonddal, de ugyanilyen jó a csontenyv is, ráadásul az még bontható is. Itt nem tervezünk bontást... Mivel fecskefarkas csapolást csináltam, elég csak felülről megszorítanom, mivel a nyaktő a faragás éke mentén belefeszül a fészekbe, és nem tud elmozdulni, pontosan abba a pozícióba áll be, amibe szeretném.
Sajnos ez a fekete lakkozás erősen megsínylette a műveletet, és nem akartuk újralakkozni, így csak egy kis retusálást kapott.
Nem tökéletes, de legalább így már lehet használni hangszerként is
A hangszer húrozását és beállítását nem én végeztem, így erről nincsenek képeim. És akkor jöjjön most a Szomszédok végén már jól megszokott és várt bölcsesség Vágási Feritől, vagy akitől akarjátok:

Legyen ez a hangszer jó tanulság arra, hogy ha mindenképp te akarsz javítani, minden egyes lépésnek nézz utána, ha bizonytalan vagy, kérdezz pl. tőlem, ha nincs más hangszerész ismerősöd. És akkor jó lesz neked, és nem mellesleg a hangszerednek is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése