2014. május 8., csütörtök

Szerszám III. - Belső bordarepedés-javító szorító

Akkor a változatosság kedvéért jöjjön most újból szerszám. Az otthon összebarkácsolható fajtából. Maradunk a hangszerész eszközöknél. A mai darab is beszerezhető például a Stewart Macdonaldtól nagyjából 10 dollárért, ami nem egy nagy eresztés, de tekintve, hogy nagyjából 2-300 forintból megvagyunk házilag, eléggé pénzkidobás lenne megvenni, arról még nem is beszélve, hogy valahogy el kéne jutnia hozzánk Ámerikából.

Egy bordajavító szorítóról van szó, ami inkább feszítő, mint szorító, ugyanis széttolja az anyagokat nem egyben tartja. Azonban a gitártestet kívülről megszorítva, belülről ezzel prímán helyére tudjuk húzatni a kajla elvált bordákat. Ez azért jó, mert különben ehhez a munkához minden alkalommal külön fa-ékeket kéne csinálnunk, amit befeszítünk a tető és a hát közé. Ezt spórolhatja meg nekünk egy ilyen szerszám. Persze mindenhol nem lesz jó, mert megvannak a mérethatárai, de szerintem ha sokat dolgozik ilyesmit az ember, akkor érdemes lehet elkészíteni.

Hozzávalók:
  • egy kis méretű huzalfeszítő
  • két kis darab keményfa
  • pillanatragasztó vagy műgyanta
Jöjjön az elkészítés képekben:


Az első és utolsó nehézség ezzel a szerszámmal a megfelelően kis huzalfeszítő beszerzése. Ehhez keresgélni kell, ez a darab épp egy lámpa-alkatrész volt, de biztos vagyok benne, hogy valahol boltban is lehet kapni.
Levágtam a kampókat és lesorjáztam a végeket, ezt nem is muszáj, hiszen fa lesz rajta. Itt még a prototípusnál fenyő fadarabkákat használtam, ehelyett inkább bükköt javaslok vagy jávort, az tartósabb, én is lecseréltem azóta.

Aztán összeragasztottam őket pillanatragasztóval. A fadarabok külső felületére műanyag ragasztószalag került, mert marha idegesítő tud lenni, ha a bordához hozzáragad a szorító...
A fadarabban lévő vájat azt a célt szolgálja, hogy a feszítő szerszámunk ne csússzon le a bordáról, hanem pont rajta fejtse ki feszítő hatását.

itt már a felső paklit bükkre cseréltem.
Használata amúgy rém egyszerű. Összecsavarjuk a huzalfeszítőt annyira, hogy beférjen a szorítandó felületek közé, és beillesztjük, majd meghúzzuk annyira, hogy megálljon. Egy nagyon fontos dolgot sosem szabad ilyen munkánál elfelejteni. Két nagyobb falappal és egy mezei szorítóval kívülről finoman meg kell fogatnunk a testet, különben újdonsült feszítő-szerszámunk könnyedén kinyomhatja a tetőt vagy hátat, és annak nagyon nem fogunk örülni. Itt is látszik az a fenti fehér tömeg, az egy lefóliázott falap. Ezek után kivesszük a feszítőnket, ragasztót juttatunk a ragasztandó felületek közé (erre sajnos nincs bevált trükköm, általában az injekciós tűvel befecskendezem, majd egy pengével elkenegetem megoldást választom), majd visszatesszük a feszítőt és jól meghúzzuk. Ezt egy ideig tudjuk kézzel, de ha ennél is feszesebbre szeretnénk, akkor egy vékony fadarabot bedughatunk a huzalfeszítő középső részébe, ezzel már könnyen fog menni. Ügyeljünk viszont rá, hogy ne essünk túlzásokba...
Ez a szerszám igazából talán csak hangszerészeknek hasznos, de el tudok képzelni olyan szituációt, hogy más helyzetben is szükségessé válhat. Mindenesetre nekem sok időt spórol meg, és úgyszólván egy sör árába került, méghozzá nem a minőségi fajtából.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése