2014. augusztus 9., szombat

Framus relic "természetesen"

E mostani bejegyzés terméke egy duplanyakú gitár felújításában vállalt részmunka bemutatása, ugyanis a hangszer tulajdonosa maga is rengeteg felújítást végzett már hangszerein. Kustán Sándorról van szó, akinek oldalát mindenképp érdemes megnézni azoknak, akik szeretik a régi , '60-as, '70-es évekbeli német, keleti blokkos és más hangszereket / erősítőket. Itt találjátok:


Maga a kétnyakú hangszer egy Framus relikvia, őskori leletekhez illő állapotban. Személy szerint még sosem láttam ilyen hangszert, a poszt végén megláthatjátok hogy is néz ki teljes állapotában. Én a valóságban csak a nyakakkal találkoztam, Kusti remek munkát végzett a hangszer többi részén is, nem beszélve arról, hogy a nyak lakkozását/ matricázását is ő intézte.

Szóval nem tudom milyen hangszerkárhozat-földjén tárolták ezt a hangszert, de annyi bizonyos, hogy nem tett jót neki. A két nyak gyakorlatilag hat darabban érkezett, a fogólap és a pálca még némileg összetartotta a részeket. Ez még hagyján, hiszen szegény előző tulajdonos(ai)ának bizonyára nem volt egy talpalatnyi száraz, gombáktól mentes területe... Sőt az is lehet, hogy már gondosan előkészítette eltüzeléshez a hangszert, csak utolsó pillanatban valamilyen sugallatra meggondolta magát. Ki tudja. De van egy dolog, ami mindent felülmúl, amit eddig valaha tapasztaltam a szakmában. Miután letört a fej mindkét nyakról, drága barátunk egy-két szöggel, ismétlem SZÖGGEL rögzítette őket a "helyükön". A józan paraszti ész ilyetén leleménye előtt szerintem térdre kéne borulnia a világnak. Arról nem beszélve, hogy a SZÖGET ízlésesen átütötte a fogólapon keresztül is (sírva-röhögés). Talán a tömegtermelt gitárok mai zaklatott világunkban betöltött megbecsülés nélküli pozícióját próbálta kifejezni ezzel a kortárs műalkotással? Nos, talán jobb, ha erre nem derül fény. De tartsunk egyperces némacsendet azokért a hangszerekért, amik hasonló elmeroggyantak kínzókamráiban sínylődnek. 

Na jó, ne túlozzunk (SZÖG), nagy szerencsénk, hogy minden tárgy javítható, csak rá kell szánni az időt és energiát. Úgyhogy nagy levegő, aztán el lehet kezdeni ötletelni. Miután túltettem magam a kitárgyalt megoldáson, már legalább annyira élveztem a munkát, mint máskor. Ami érdekesség még, hogy a nyak a Framustól amúgy megszokott megoldással, vékony falamezekből van összerétegelve, és számomra nem teljesen megmagyarázható módon vagy a rétegelt nyak anyaga tágult szélességében, vagy a fogólap ment össze (nagyon). Valószínűleg mindkettő. A nyak szélesedése talán a nedvességfelszívásnak tudható be, míg a fogólap összezsugorodása a túlszáradásnak. Hogy ez a kettő hogy jön össze, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. A fogólapot oldalról szegélyező cellulóz-szegély már hiányzott, így ezt is pótolnom kellett. A méretdeformálódások miatt viszont műanyag helyett jávor szegélyt készítettem rá, mivel ezt nem kunszt vastagabbra készíteni, és még jól is mutat. Most viszont először jöjjön pár kép a nyakakról, ahogyan hozzám kerültek (és ami már sokkal jobb volt, mint ahogy Kusti megszerezte őket)

egy hathúros szólógitár és egy négyhúros basszusgitár nyak
Ugyanez hátulról, sajnos a szögekről nincsen kifejezetten kiemelt képem, a sokk nem hagyott gondolni a későbbi bejegyzésre