2014. október 25., szombat

Rickenbacker nyaktörés javítás javítása

Mai páciensem egy Rickenbacker formájú elektromos gitár, ami gazdája szerint Rickenbacker, én nem merem ezt biztosra mondani, de cáfolni sem tudom. Ilyen frappáns és elbizonytalanító kezdés után már csak jobban folytathatom. Szóval ennek a gitárnak egyszer letört a feje, és az egyszeri hangszerjavító meg is reparálta, csak hát nem nagyon sikerült a szétvált darabokat összehúzni rendesen, de ez ugye nem fontos... Szóval az eredmény egy ruganyosan rögzített fej, amit gazdája bölcsen inkább nem húrozott fel, hogy meglássa, mennyire tart a javítás. Az első képen látható állapotban, alkatrészek nélkül került hozzám, hogy próbáljak valamit kezdeni a töréssel. Mivel a szétbontáshoz túlságosan egyben volt a fej és a nyak, arra jutottam, hogy lemarok és vések az anyagból, és a törés mentén keményfával erősítem meg a fejet, hogy meglegyen a kellő szilárdsága. Jöjjön most a hangszer és a probléma:

így nézett ki a hangszer megérkezésekor
valami ilyesmi típust tudok elképzelni az eredetire... (forrás: innen)
A pálcatakaró lemezt tartó csavarok helyei jelzik a két végét a sérülésnek. Érdekesség: dupla pálca


2014. október 16., csütörtök

Csendes tárgyak III. - fa kereszt az esküvőre

Mostani bejegyzésem tárgya nem mai darab, egészen pontosan az esküvőnkre készült még júliusban. Volt egy-két olyan tárgy, amire szükség volt a szertartáshoz, az egyiket már korábban láthattátok ebben a blogon a gyűrűtartó doboz személyében itt (az oldal végére tekerve látható):


Nagyjából egy héttel az esküvő előtt tudtuk meg, hogy az egyházi szertartáson a házasulandók esküt tesznek egymásnak, miközben kezüket egy keresztre teszik. Na most ezt a keresztet normál esetben megvásárolja az ifjú pár, azonban a mi esetünkben inkább elkészítettem némi maradék wengéből és padouk furnérból, így színben és hangulatban még passzol is a gyűrűtartó dobozkánkhoz. Hozzáfűznivalóm nincs is más a dologhoz, kivéve annyi, hogy minden nagyon jól sikerült, és azóta éljük a friss házasok boldog életét, és persze köszönjük mindenkinek a sok jókívánságot és gratulációt! :)

alapanyag
és elegáns ugrással itt a kész kereszt
egyik kedvenc fám a padouk


2014. október 9., csütörtök

Szerszám VII. - fogólap rádiuszsablon

A mai eszköz egy igen egyszerű darab. Ugyanakkor bundozáshoz például nélkülözhetetlen. Ez egy rádiuszsablon, vagy magyarosabban ívsablon, csak épp ennek egy különleges fajtája. Lényege, hogy a különböző íveltségű fogólapok helyes kidolgozásának ellenőrzésére szolgál. E nélkül csak körülbelül tudnánk megmondani, hogy milyen a fogólap, ami aztán a későbbiekben meglehetősen nagy bosszúságot tud okozni, mivel könnyen lehet, hogy emiatt néhány helyen a bundot nem fogjuk tudni a helyére szorítani vagy ütni.

Az interneten lehet találni elég sokféle megoldást erre a szerszámra, kezdve a papírtól a plexin át a fém szerszámokig. Az anyagot illetően szerintem a fém a legjobb, az alább látható darabok egy lomtalanításkor begyűjtött billentyűzet hátsó lemezéből készültek. A papírral az a baj, hogy nem elég szilárd, így nem szolgálhat egyértelmű jelzőként. Hasonló a helyzet a fával, ami ugyan önmagában elég kemény, ám a levegő nedvességtartalmának hatására változtatja alakját, így ilyen precíziós célra ezt is elfelejthetjük. A plexivel nincs baj, eltekintve attól, hogy átlátszó. Furcsa lehet, hogy ez miért probléma, de egyszerű a magyarázat. Vonalakat és íveket ellenőrizni legjobban ellenfényben lehet (pl. egy velünk szemben világító lámpával, ahogy ezt már sokszor láthattátok a blogon), így ha a mérőeszköz átlátszó, nem az ellenőrzött anyag és a vonalzó viszonyát fogjuk látni, hanem szemünkbe fog sütni a lámpa... Szóval valamilyen színezett műanyag még jó lehet, de ez is elég rugalmas, jobb tehát a fém.

az én házi ívsablonjaim
A képen látható eszközök lényege, hogy mind a négy oldalukon különböző ív van kicsiszolva, így a gitárokon használt mindenféle méret ellenőrizhető vele, ezek a következők: 7,25"; 9,5"; 10"; 12"; 14"; 15"; 16"; 20". A méretek inchben értendőek, és azt jelentik, hogy ilyen sugarú kör ívét testesíti meg az adott oldal. Általában elmondható, hogy a szűkebb ívű fogólapok kényelmesebbek tudnak lenni, ugyanakkor a nyújtásos szólótechnikához laposabb ív szükséges a felső fekvésekben, mivel ilyenkor a húrt a szomszédja felé húzzuk, és ha nagy a magassági különbség a kettő helyén a fogólapon, akkor a hang könnyen elfulladhat. A legtöbb fogólap egy folyamatos ívvel készül, de vannak olyanok, melyek átmenő rádiuszosak, ami azt jelenti, hogy az alsóbb fekvésekben szűkebb, a felsőkben laposabb íveltségűek, így kényelmesek és nyújtásokra is alkalmasak.

Az eszköz készítése maga elég egyszerű, egy tűvékony jelölő-filccel felrajzoljuk az íveket (ezeket vagy megrajzoljuk egy meghosszabbított körző segítségével, vagy kinyomtatjuk - az interneten könnyen megtalálható). Utána köszörűvel a felesleg nagyját eltüntetjük, és végül finom reszelővel, kézi csiszolással a lehető legegyenletesebbre alakítjuk a felületet. El kell mondanom, nem lesz tökéletes, de már így is óriási szolgálatot tud tenni ez a mérőeszköz. Aki sok hangszeren dolgozik, annak persze érdemes megvásárolni egy profi darabot, mivel az ezredmilliméter pontosságra készül a gyárakban.

Jöjjön még itt néhány kép a használatról:

A képen látható nyak az év (ha nem a világ) legrosszabb bundozása díjat kapta tőlem... Azért 12"-es sablonnal mutatom, mert ez a hangszerhez tartozó híd íve, így a fogólapnak is ilyennek kéne lennie. Ehelyett ez van. Hogy valaki hogy bírt ennyire hulladék munkát végezni - vagy máshogy fogalmazva, hogy tudta ennyire tehetségesen megnehezíteni mások munkáját, azt nem tudom...
És így néz ki, amikor már majdnem jó. Nincs fényrés, mindenhol érintkezik, kivéve a jobb oldalon a szegélynél, mert a szerencsétlen kókler persze alacsonyra csinálta a szegélyt. Ilyenek miatt még plusz egy óra csiszolás... Na mindegy, a lényeg látszik, ilyesmire kéne törekedni bundozás előtt.
 Remélem hasznos lesz ez a bejegyzés is, a viszontlátásra!