2015. június 20., szombat

Egmond üreges testű gitár felújítás

A hollandiai eredetű Egmond márkanév valószínűleg nem cseng sokak számára ismerősen, pedig egy időben az ő gyáruk volt a legnagyobb európai gitár-gyár. Uilke Egmond hangszerüzletében még kelet-európai hangszereket árult, fiai viszont az Egmond nevet már saját tervezésű hangszereik fémjelzésére használták. Apjuk 1932-ben indította vállalkozását. Általánosságban elmondható, hogy a gyár, ami végül Bestben épült meg, inkább az alsó-közép kategóriát célozta meg, így a minőség helyett inkább a nagy gyártási volumen volt a cél, mint pl. a Harmony Egyesült Államokbeli hangszergyártónál. Ennek ellenére azért voltak magas szintű hangszereik is, természetesen kisebb példányszámban. A márka történetéről itt olvashattok bővebben, van egy érdekes gyártósori videó is a 60-as évekből, tanulságos. Itthon nem nagyon találkozunk a márka képviselőivel, aminek a fő oka, hogy Kelet-Európát már ekkoriban is a jó kis csehszlovák és NDK-s hangszerek uralták. Az Egmond piaca elsősorban Nyugat-Európa és az Egyesült Államok volt, egészen addig, amíg meg nem jelentek az olcsó kelet-ázsiai, elsősorban koreai gyárak, ami aztán végül a cég csődjét is eredményezte.

A ma bemutatott hangszer önmagában valószínűleg a cég közép-kategóriás gitárjai közé tartozott. Gyakorlatilag egy akusztikus építésű Les Paul kópia. Üreges szerkezete ellenére alapvetően elektromos használatra van kitalálva, a lemezek rétegeltek, és nem gondolták túl a terveket. Két humbucker hangszedő kapott helyet rajta, így hangkarakterében is valószínűleg valahol a Les Paul és az átmenő tőkés ES széria volt a cél. A hangszer egyébként tisztességesen meg van csinálva, látszik, hogy volt már elegendő tapasztalatuk a gyártásban, amikor ez a hangszer kijött. Inkább a megoldások hagynak még némi kívánnivalót maguk után, nem a megvalósítás. 

A hangszer gazdája arra kért meg, hogy hozzuk ki a lehető legtöbbet a hangszerből, hogy egy jól használható profi gitár legyen belőle. Ehhez először is rendbe kellett hoznom a hangszer belsejében a bordafelválásokat, átalakítanom a gagyi nyakfelfüggesztést és újragondolni a híd-húrtartó megoldást. Ezen kívül persze sokminden más is megváltozott a hangszeren, de erről a képeket követve írok.

ezt rejtette a fogólap egyik berakása
Ez a nyakrögzítési megoldás pedig már ismerős lehet a hagyományos orosz gitárokról. Annyi a különbség, hogy itt a fogólap felől is megcsavarozták a nyakat, gondolom nagyobb stabilitás elérése érdekében. Ettől persze még ezzel a módszerrel is össze-vissza mozog a nyak.
Ahogy különszedtem a nyakat és a testet, párhuzamosan kezdtem el dolgozni a kettőn. A testen először a bordázatot ragasztottam meg, mert sok helyen felvált. A tetőn szimpla X-bordázat volt, míg a háton semmi, a kettő között pedig egy - a cimbalom lélekhez hasonlatos - összekötő faelem volt beragasztva. Ez elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a gitár eredeti tremolos hídmegoldásának a megfelelő stabilitást biztosítsa, több-kevesebb sikerrel, ugyanis a testben az összes tetőre ragasztott elem felvált. A tremolohoz a hangszer gazdája nem ragaszkodott, így azt eltávolítottam a gitárról (egyébként nem kár érte, mert nagyon kezdetleges konstrukció volt). Ehelyett egy, a jazzgitárokon bevált húrtartó, és hídmegoldás lett a nyerő, ezt majd látjátok. A nyakon mindeközben ráncbaszedtem a bundokat, megsíkoltam, profiloztam őket, majd a nyaktövet vettem kezelésbe, és ráragasztott fadarabokkal olyanná alakítottam, hogy hagyományosan be lehessen ragasztani a nyakfészekbe, így egy valóban stabil nyakat teremtve.

2015. június 9., kedd

Javított hangszerek IV

Újból eljött az idő, hogy összerakjak egy ilyen salátabejegyzést azokról a munkákról, amik a korábban leírtak fényében már nem újdonságok, de önmagukban azért említést érdemelnek. Elég vegyes lesz a felhozatal, és az egyszerűség kedvéért szimplán abc sorrendben rakom be a képeket, úgyhogy lesz, ami még a körtéren készült, és lesz, ami már Budaörsön. Fogadjátok szeretettel

Boerjes jazzbass
Ezen a Boerjes jazz bass alakú hangszeren egy újrabundozás volt a menü, és ha jól emlékszem, talán egy új felsőnyereg is készült, de ebben nem vagyok biztos. Az egyedileg gyártott basszusnak egyébként nagyon kényelmes nyaka és jó hangja volt a Kent Armstrong pickupok közreműködésével.

Dean flying V


Ezen az egyedileg kifestett Dean flying V gitáron hidat cseréltem, valamint kulcsokat, és kicsit gatyábaráztam az elektronikát. Nem mindennapi dekor...

Dowina akusztikus
A nem túl öreg szlovák gyártó hangszerei egyre népszerűbbek az utóbbi időben, a csehek Furch-jai mellé kínálnak egy olcsóbb, de hasonlóan minőségi anyagokból kissé kevésbé igényesen összerakott hangszereket. (persze a drága/extra kategória és létezik náluk, tehát nem Fender-Squier a párhuzam)
Náluk is vannak azért különböző kategóriák, nálam is megfordult egy pár. Itt éppen csak egy sima beállítás történt.

2015. június 2., kedd

Hangszedő, koptató és nyakcsere, meg ami vele jár. Olcsó gitárból normálisat.

Ebben a bejegyzésben két hangszert fogok bemutatni, amiket kisebb-nagyobb mértékben átalakítottam gazdájuk igénye szerint. Szó lesz hangszedőcseréről, koptatókészítésről, nyakcseréről, szóval elég eklektikus lesz a leírás. Az egyik hangszer egy ismeretlen eredetű Stratocaster kópia, a másik pedig egy Invasion márkájú Telecaster. Az előbbinél már korábban a nyaki hangszedőt egy Lollar pickupra cserélték, ezt  hangszedőt szerette volna a megrendelő a Telecasterbe átszereltetni. Végeredményben tehát az volt a feladat, hogy a Stratocaster változzon vissza nagyjából eredeti állapotába, hogy eladható legyen. A Telecasteren komolyabb átalakítások voltak, de ezt lejjebb.

Így nézett ki a strato, amikor hozzám került. A nyaki hangszedő házilag lett lecserélve egy Lollar pickupra, aminek a rögzítése nem lett az igazi, csúnyán nagy csavarokkal erősítették fel.
a koptatólap belső oldala
A Lollar név nem tudom, mennyire ismerős az olvasók számára. Jason Lollar elsősorban az általa készített hangszedők révén vált ismertté, de a hangszerészet más területein, így gitárok készítésében is abszolút otthon van. Eddig még mindenkit csak elismerően hallottam nyilatkozni a hangszedőiről, bár én ennél a hangszernél találkoztam velük első alkalommal. A hangszedő kinézete egyébként nem védjegy, ilyen alakú pickupot láthatunk a Gibson híres első ES150-es modelljén, amit Charlie Christian névre kereszteltek.

A Stratoból kiszedett Lollart kellett átszerelnem a Telecasterbe, ehhez pedig annak a koptatóját is át kellett alakítanom. A Stratocasterhez ezzel párhuzamosan kaptam egy nyers koptatólemezt (amiben még nem voltak kivágva a hangszedőknek szánt helyek), ezt alakítottam ki úgy, hogy HSS pickupbeosztáshoz jó legyen.

A Tele és új lakója, amihez bővíteni kellett a nyaki hangszedőgödrön.