2015. július 18., szombat

Juraj Turza Strato összeépítés

Nem tudom kinek cseng ismerősen a Kent Armstrong név, és ezek közül is ki ismeri nem az amerikai, hanem a Szlovákiában működő Kent Armstrongot, amit valójában Juraj Turza testesít meg, a cégnév pedig a jó barátságuk folyománya. Aki tudja, miről beszélek, azoknak nem kell bemutatnom a hangszedőkészítés guruját, aki pedig még nem találkozott volna vele, annak csak ajánlani tudom a megismerkedést, mivel hihetetlen tudású emberről van szó, az általa készített pickupok és elektronikák pedig magukért beszélnek. Az általam ismert készítők közül a Boerjes, a GV guitars, és Váradi Péter is használja ezeket a hangszedőket, nekem is lesz készülő hangszeremben ilyen. Aki többet szeretne megtudni a szlovákiai Kent Armstrongról, az kattintson ide

Ott kezdődik ennek a bejegyzésnek a története, hogy Juraj kb. 40 évvel ezelőtt készített egy stratocaster testet kőrisfából, még felületkezelést is kapott, majd pihent. Egészen tavalyig, amikor engem kért meg rá, hogy különböző alkatrészekből rakjam össze. Mivel nem pontosan egymáshoz tartozó dolgokról van szó, meglehetősen sok munka volt a hangszerrel. Át kellett alakítani a nyakzsebet, a tremolo gödrét, illetve a pickupok gödreinél is volt sok munka, ennek okát később megmutatom. A hangszerhez szánt 'made in USA' nyak tökéletes darab lett volna, de a bundok végei annyira le voltak csapva, hogy újra kellett bundozni, hogy a vékony e-húr ne ugorjon le a bundról. A gitár természetesen Kent Armstrong hangszedőket kapott.

Először a nyak-test találkozással foglalkoztam. Mivel a nyak nem ehhez a hangszerhez készült, némileg alakítani kellett a perselyen, ezt egy - a nyak végének alakjához méretezett - sablonnal és marógéppel tettem meg. Közben nem árt figyelni arra, hogy a nyakpersely átalakítása befolyásolja a nyakszöget, illetve a menzúrahosszt is, így ajánlatos mindent szépen megtervezni előre.

A sablon kinagyolása "hengercsiszolóval", háttérben bal felül a test
maszkolás, hogy a felpolírozott lakk ne sérüljön meg a marás közben
kétoldalú ragasztóval rögzítettem a sablont. Látható, hogy nincsenek hatalmas eltérések, de a pontos illeszkedéshez muszáj lemarni a felesleges részeket. A nyak belógása nem változott, így a menzúra sem.
marás előtt

A nyakpersely után magát a nyakat vettem kezelésbe. Egyrészt betömtem a rögzítőcsavarok furatait, mivel ezek amúgy is máshova kerültek, valamint kiszedtem a bundokat és lecsiszoltam a fogólapról a lakkot, hogy újra tudjam bundozni. A lakk lecsiszolására legtöbb esetben azért van szükség, mert egyrészt megsérülhet a bundok eltávolítása közben a felületkezelés (mivel a bundra is van fújva belőle többnyire), másrészt ha alakítani kell a fogólapon, akkor ezt amúgy sem tudjuk megtenni a lakk eltávolítása nélkül.

a rögzítőcsavarok furatainak puskázása
a kilógó végek szintbe dolgozása
A bundozás maga már korábban többször is ismertetett folyamat, így erre most nem fordítanék különösebb figyelmet, a képek alapján úgyis látszik, mi történt.

Ez volt az újrabundozás oka. A bund vége túlságosan nagy szögben volt lecsapva, így egyes játékosoknál a vékony e-húr egy markánsabb lefogáskor lecsúszhat a bund végéről.
A fogólap rendbetétele után a nyak két oldaláról a vájatokba csöppentett pillanatragasztó segít, hogy a bundok a helyükön maradjanak.
Utána a bundok végeit egy olyan csípőfogóval szedem le, ami fogólap szélénél képes elcsípni a fémet.
A bundok végeit én a sima lecsapás mellett szeretem legömbölyíteni is, így sokkal kevésbé vágja a játékos kezét
jóval meredekebb a bund vége
A bundok végeinek kialakítása folyamatban
A precíziós síkolást ilyenkor a lakkozás után szoktam csinálni, mivel amúgy is kerül lakk a bundokra, amit utólag muszáj eltávolítani. Itt már készülődök lakkozásra a fej maszkolásával
a nyak hátát is kimaszkoltam
A lakkozás, és a teljes száradás (1-2 hét) után jöhetett a lakkfelesleg eltávolítása, valamint a bundok végső síkolása. Ilyenkor már vigyázni kell a bundok közti fogólapszakaszokra, így ezeket a helyeket kimaszkoltam.
felszerelésre kész
a lakkfelület és bundok polírozása után (ez már valójában jóval később volt, de a munkát tekintve ide tartozik)
A bund
Tükörben a budaörsi panoráma
Ahogy már korábban említettem, a tremolo-gödör sem volt teljesen olyan, amilyenre a bele szánt alkatrésznek szüksége volt. Épp ezért itt is kellett alakítani, pontosabban a meglévő gödröt kicsit kiszélesíteni.

Oldalra és hátrafelé is bővíteni kellett a gödröt marógéppel, egyenes sablonok mellett.
Végül aztán a Kahler rendszerű tremolot igazán nem volt nagy kunszt felszerelni, mivel összesen négy csavar tartja, és egy ügyes megoldással a húrok húzásának ellentartó rugók feszességét felülről lehet állítani egy imbusz segítségével, így nem kell szétszedni a hangszer hátulját sem. Jó kis megoldás ez. Külön-külön állítható az összes húr magassága, oktávpontja, valamint a húrok egymástól való távolsága is bizonyos határok között. Ráadásként egy finomhangoló is helyet kapott rajta. Lehet, hogy rezgésátvitelben nem az abszolút király, de szerintem sokkal ötletesebb és megbízhatóbb megoldás, mint a Floyd rose.
Miután a marásokkal megvoltam, következett az elektronika gödrök kialakítása. Ezek már megvoltak eleve, de nem lett igazán átgondolva a kialakítás, ezért még sokat kellett dolgozni rajta, hogy jó legyen. Az elv az, hogy nem csak a hangszer teteje felől van bemarva árok a pickupoknak, hanem a teljes hangszertest át van marva, és hátulról a gödröt egy - a test szálirányát követő - fedő zárja le. Ennek az az előnye, hogy a hangszedőt anélkül lehet cserélni, hogy a húrokat le kéne lazítani. Az ötlettel nem is volt gond. A lakkozás során viszont nem maszkolták ki a gödrök hátsó oldalának felületét, aminek következtében a fedőlemezek nem illettek a helyükre, előbb le kellett csiszolni / marni a felesleges anyagot.

a bal oldali fedőlemez menne bele az árokba, de nem fér be az oda fújt lakk miatt
ugyanez a helyzet a többi hangszedőnél is


aztán nekiálltam leszedni a felesleget
és így már befért a helyére a fedő
egy kis dremel marófejjel tisztogattam meg a nagy részét





a humbucker hangszedő helye

passzentosan
így illenek a helyükre
csak még nincsenek a helyükön a hangszedők
ez még épp az utolsó napokban volt a Móriczon, a képen már a költözködés nyomai látszanak
Ha csak ennyi lett volna a gond az elektronika gödrökkel és a fedőlemezekkel, akkor nem mondtam volna, hogy sok munka volt vele. A korábbi képeken láthattatok két problémát is, nevezetesen, hogy a single coil (erre még visszatérünk) hangszedők helyénél a gödrökben csak az egyik oldalon van hely rögzítőcsavarnak, a másikon nem. Ezt pótolni kellett. A másik, amit észrevehettetek, hogy a potmétereknek helyet adó gödör fedőlemeze hiányzik, ez valahogy elkeveredett az idők folyamán így ezt külön meg kellett csinálni. A harmadik, és legtöbb fejtörést okozó probléma pedig az volt, hogy a fedőlemezek mindegyike az egyoldalú lakkozás miatt meggörbült, és a végein kiállt a gödörből. Állati bosszantó tulajdonsága ez a fának, hogy ha nedvesség éri akár lakk formájában az egyik oldalt, akkor abba az irányba megvetemedik a fa. Ez ellen úgy lehet védekezni, ha rögtön mindkét oldalát benedvesítjük / lelakkozzuk, így ez nem okoz gondot. Vastagabb anyagoknál egyébként egyre kevésbé jelentkezik ez a hatás, de koptatóknál, és más 3-4 mm-es lemezeknél még komoly gondokat okozhat.

kiáll a vége...
sajnos ez már eléggé látszik
így pedig már egyértelmű a probléma
a fedők, sajnos hiába lakkoztam le a másik oldalukat abban reménykedve, hogy ez majd visszahúzza őket, nagyjából ilyen időtávlatból ez már halottnak a csók kategória...
Mivel semmilyen más megoldást nem találtam, úgy döntöttünk, hogy csiszolással egyengetem ki az elhajlást. Tisztában voltam vele, hogy ezzel, akármilyen vastag is a lakkréteg, mindenképpen le fogom csiszolni, ami újabb kihívás elé állít: Hogyan tudom páccal/festékkel/lakkal imitálni egy 40 éve fújt színezett poliuretán felületet? Úgy voltam vele, hogy megpróbálom, aztán ha nagyon rossz lesz, akkor csinálok új fedőket. Szerencsére nem lett rossz.

csiszolás, ezen a darabon még nem is mentem a lakk alá
a humbucker fedő
kiegyenesítve
az egyik single fedő, ezek voltak a legjobban elhajolva
itt már bizony jócskán belecsiszoltam a lakk színezett rétegébe
a képen a két középső fedőlemeznek a végein már pác és lakk van, ami az előző színt próbálja imitálni
Ezek után a fedőket elvittem újralakkozni, de előbb még elkészítettem a hiányzó darabot, hogy az is megkaphassa a többiekkel együtt a felületkezelést.

az alapanyag, a testhez hasonló kőris, sajnos a száliránya nem pont olyan, mint a testé, de a kis fedőlemezé sem, úgyhogy ez nem probléma
körvonal illesztése

még némileg túlméretezve
végül a helyén
még jól is néz ki így
közben műgyantával beragasztottam a maradék rögzítő fadarabokat, amikhez majd a fedők csavarozódnak
az új fedő lepácolva

még lakkozás előtt
innen megyünk lakkozódni. A gödrök nyers fafelületeit visszaszíneztem sárgára, hogy ne üssenek el a környezetüktől
és még egy lemaradt kép a potmétergödör kialakításáról

lakkozásból visszatérve itt még polírozás előtt

a végeken látható, hogy kicsit elüt az új réteg, de szerencsére csak árnyalatnyi a különbség
polírozás után már az illeszkedéssel sincs gond, a fedőlemezek egy síkban vannak a háttal
jöhetett a rögzítő csavarok helyeinek kifúrása, és a furatok mélyítése

a termékelhelyezésért elnézést (egyébként nagyon jó hangszertisztításra, és töredékébe kerül a külön erre a célra gyártott kemikáliáknak, hatóanyaga 5%-nál kisebb töménységű tejsav)
helyben van
nem is lett túl feltűnő


ő az új


természetes fényben

Miközben megoldottam az elektronika gödrök gondját, természetesen haladtam más dolgokkal is, így például felszereltem a kulcskészletet és a felsőnyerget. Ezekről képeket nézhettek.

Gotoh kulcskészlet került rá, persze ebből itt még sokminden nem látszik
a fejen a lyukak már ki voltak fúrva, de persze kellett rajtuk alakítani egy kicsit
a dremel csiszolófej szerencsére pont jó szolgálatot tett
A kulcsok el-nem-fordulásáért felelős csavarok furatainak elkészülte után. Ez már szinte jogi szöveg.
ezek a kulcsok egyébként a hagyományos Fender bedugósokon kívül a kedvenceim. Satusak, de semmit nem kell külön megszorítani, mivel egy ellenmenetes külső anyába fűződik a húr, amit aztán felhúzáskor az excenteres kiképzésű tengely megfeszít. Így nem kell több menetet feltekercselni a kulcstengelyre, amitől jóval kevésbé fog elhangolódni tremolózáskor a hangszer, ráadásul még külön satut feszítenünk sem kell.
kész a nyak
Gotoh kulcsok
nem vagyok nagy rajongója az arany szerelékeknek, de ennek a hangszernek jól áll, azt be kell látnom
A jack aljzatnál, mint a hangszer összes többi részénél is, várt még egy kis átalakítás, bővíteni kellett a lyukat.

előkészületek
az eredeti jack aljzatnak szánt lyuk
kibővítve
Így már belefér
Gyakorlatilag már egyben volt a hangszer, mindössze két dolog volt hátra, az elektronika és a beállítás. Természetesen hangszedőkből Kent Armstrong került bele, Juraj saját termékei egy Rocker humbucker, és két Standard single coil, ami valójában csak kinézetében és hangban single, a kiöntött burkolat két tekercset rejt, így mini-humbuckerként zajmentes. Juraj demonstrációs hangszerként szeretné használni a gitárt, ezért a szokványos Stratocaster elektronika helyett mindhárom hangszedőhöz különálló kapcsoló és hangerőszabályzó potméter lett kötve, így akár Tele állásban is lehet használni a hangszedőket, vagy igény szerint mindhármat egyszerre, az arányaikat pedig a hangerő-potméterekkel fokozatmentesen lehet állítani.

Az egyik mikrokapcsoló forrasztás előtt
persze itt is volt egy pár nehezítő tényező
a potméterek lyukainál is kellett egy röpke lakkeltávolítást végeznem
volt lakk
nincs lakk

rend a lelke mindennek, előkészület az elektronika bekötéséhez

a hangszedők már a helyükön

útközben beszereltem a jack aljzatot is

a kihívást a rendkívül szűk elektronikagödrök jelentették, de sikerült megbirkózni vele
összekötve
nyaki és középső
hídi
mikrokapcsolók
potméterek gödre, kicsit nagy a tömeg
Összerakás előtt itt hagytam kezem nyomát

a felsőnyereg

húrozás
A hangszer elkészült, nagyon szép és jó hangú darab lett. Vannak részei, amik gondos tervezéssel kevesebb munkát igényeltek volna, és profibban néznének ki, cserébe viszont van a gitárban pár olyan megoldás, ami továbbgondolásra érdemes. A hangjáról szokás szerint jöjjön egy kis ízelítő vonalból, ahogy a körülményeim engedik (Focusrite Scarlett a felvevőeszköz). Az intro: hídi hangszedő; első riff: nyaki, szóló alatta, középső; második riff: középső hangszedő, szóló alatta: hídi; utolsó riff: középső és nyaki hangszedő, alatta szóló: nyaki hangszedő. Szép hosszú hangkitartás figyelhető meg a minta végén :) Ja és persze nem egyben vettem fel, hanem sávonként.


És itt a végeredmény:

bizonyos fényviszonyok között feltűnőbbek a színkülönbségek





És a lényeg, Kent Armstrong, alias Juraj Turza :)



ágyba vinném

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése