Bendzsó + mandolin = banjolin

Már régen volt a blogon mandolin, úgyhogy itt az ideje egy újabbnak. A bemutatott hangszeren nem végeztem túlságosan komoly javítást, kulcsfejcsere, a bundok rendbetétele, valamint egy új híd volt minden, amit csináltam rajta. Maga a mandolin viszont érdekes abból a szempontból, hogy ugyan hangolásában az említett hangszerhez hasonlatos (négy húrpár, g, d, a, e hangolás), a test viszont bendzsó rendszerű, egy fa kávára feszülő bőr a rezonáns, és a bendzsóknál megszokott feszítőgyűrűvel lehet állítani a feszességét. Egyébként ilyen típusú kis hangszer elég gyakran előfordul, én most elneveztem banjolinnak (a nevet gondolom nem én találtam ki, de nem tudom hirtelen, hogy honnan vehettem.) Amikor megérkezett, elég piszkos volt a jószág, úgyhogy először a tisztogatással kezdtem.

banjolin

a két hiányzó kulcsfej, és ha jól emlékszem, egy új felsőnyereg is készült hozzá

Szerszám XIII. - Húrfogó kallantyú

Amit most bemutatok, talán az egyik legprimitívebb "szerszám", amit készítettem. És hogy miért mutatom be? Hát ezért: link. Mert 5 dollárért vesztegetik darabját, pedig a világ legprimitívebb eszköze. Amúgy van értelme, hiszen nem kell vesződni a húrok fogólaptól való távoltartásával, nem karcolódik a nyak, és a húroknak sem esik bajuk. 

Mi kell hozzá?

• Egy hosszúkás darab fémlemez (én az út szélén találtam a hozzá felhasznált vasdarabot)
• némi papír maszkolószalag (de hasonlóan megfelel a szigetelőszalag, vagy cellux is)

Rettentő bonyolult az elkészítése is, meghajlítjuk a kívánt formára a fémdarabot, majd körbetekerjük védőszalaggal. Aztán feldobhatjuk az internetre, és eladhatjuk 5 dollárért darabját...

hát most ha megbocsátotok, a készítését nem részletezem vizuálisan

nagyfokú koncentrációt és odafigyelést igénylő eszköz

és hogy mire való. A húrokat tartja távol a fogólaptól síkolás közben, így azok nincsenek útban és nem is sérülnek.

Jolana Tornado - egy vitatott értékű hangszer

Ezzel az írással talán a legrégebb óta halogatott-tologatott bejegyzésemet teszem közzé. Ennek oka nem a bemutatott munka nagyságában, vagy bonyolultságában keresendő, hanem magában a hangszerben, amivel itt foglalkozok. Jolana Tornado. Volt már Jolana itt épp elég, és tudhatjátok, hogy kifejezett pártolója vagyok ezeknek a hangszereknek, a Tornado viszont igencsak megosztó. Nem nagyon lehet még egy ilyen problematikus felépítésű és rendszerű gitárt találni, ennek ellenére egyre többen fedezik fel maguknak a (többnyire) vörös bestiát, és szeretnek bele. Kustán Sándor barátom jóvoltából az utóbbi években jócskán el voltam látva Tornadókkal, és nem mondhatnám, hogy öröm volt velük dolgozni. Átküzdöttem magam legalább 5-6 darab elektronikáján, mire most ezeket leírom. Ennek ellenére nem eldöntött még az én fejemben sem, hogy milyen a hangszer értéke. A lényeg, hogy most fejest ugrunk a tornádóba, és hagyjuk hogy magával sodorjon :) Hozzá kell még tennem, hogy annak ellenére, hogy sok hangszer járt nálam, talán egyen, ha ténylegesen játszottam is, mert a többit a gazdájuk maga rakta össze. A tapasztalataimról lejjebb.

Jolana Tornado életnagyságban (forrás: sixtiesguitars)

az egyik páciens szétszedés előtt

itt azért van pár hibalehetőség

Cort akusztikus gitár híd magasítás

Tömeggyártott fémhúros akusztikus gitároknál gyakori hiba, hogy a híd fa része túl magas, és emiatt az alsónyerget nem lehet elég alacsonyra reszelni, mert a húrok már nem tudnak felfeküdni rá, így pedig a húrnyomás túl magas marad. Az ilyen problémákat úgy lehet orvosolni, ha a híd faanyagát kissé lejjebb gyaluljuk, így a legtöbb esetben az alacsonyabb csonton is képesek felfeküdni a húrok, és kényelmes lesz a húrmagasság.

A mai bejegyzésben egy szokatlanabb problémáról fogok írni, mivel a bemutatott hangszernél nemhogy magas volt a híd, hanem egyenesen alacsony, olyannyira, hogy alig volt képes a vájat megtartani az alsónyerget. Ennek egy lehetséges megoldása lenne, ha magát a vájatot mélyítenénk, ám ennek van határa, nevezetesen a tető. Jobb, ha a vájat alján még van pár tized milliméter vastagság a híd anyagából.

Cort akusztikus gitár híd, első ránézésre nem is látszik problémásnak

nem nagyon látszik, de az alsónyereg aljából csak körülbelül egy-két milliméter van a vájatban, így pedig a húrok nyomása alatt erősen elferdül.

a végein már ki is lógott. Van alatta egy piezo hangszedő, és valószínűleg ez az, amivel a tervezőasztalon elfelejtettek számolni...

Szerszám XII. - Szegélymetsző

Újból egy házi készítésű szerszámmal jövök, ezúttal egy olyannal, aminek nem csak pengetősök, hanem vonósok is hasznát vehetik. A tetőt körbevevő szegély árkát ma már legtöbben marógéppel csináljuk meg, és közülük én sem vagyok kivétel, de van több olyan helyzet, amikor jól jön egy olyan szerszám, amivel a hangszer szélétől azonos távolságra tudok feljelölni valamit. Jellemzően akkor van erre szükség, amikor valamilyen hangszeren szegélyt cserélek, és mielőtt eltávolítanám a régit, végig akarom karcolni a lakkot a szegély szélének vonalában, hogy ahogy óvatosan lefejtem a régi szegőanyagot, a lehető legkevesebb sérülést okozzam. Ennek a célnak az elérésére csináltam ezt a pár csavarból, egy pengéből, és némi keményfából álló szerszámot.

Hozzávalók:

• némi igazán kemény fa (én bubingát és kőrist használtam, mert az volt kéznél)
• két lemezcsavar, illetve ugyanolyan méretű menetmetsző
• egy tapétázókés penge
• faragasztó
• fűrész, gyalu, fúró, faragókés

Az utolsó pont nem a végeredmény miatt kell, hanem, hogy el tudjuk készíteni. A szerszámnak egyébként nem ez az egyetlen lehetséges verziója, a gugliba "binding cutter" vagy "purfling cutter" keresőszót beírva számtalan, legalább ilyen jó megoldást találhattok. Nálam a cél a minél szélesebb tartományok közötti állíthatóság elérése volt, ezért lett ilyen az alakja. Nem tudok adni róla tervrajzot, de szerintem ezt bármilyen kicsit is műszaki beállítottságú ember a képek alapján ki tudja találni úgy, hogy neki a legjobb legyen. Nem is dumálok többet, jobban beszélnek a képek helyettem.

őszegélymetszősége

Musima 1655 HV, Arkady Severny egyik volt hangszerének felújítása

A mai hangszer egy szép kelet-német gyártmányú Musima vékonytestű jazzgitár, amit kissé viharvert állapotából javítottam fel. Magával a zeneszerszámmal mindjárt foglalkozom még eleget, de érdemes tenni egy kitérőt a hangszer korábbi tulajdonosára is, aki mondhatni az első híres zenész, akinek hangszere hozzám kerül. Nem biztos, hogy sokaknak cseng ismerősen Arkady Severny neve, pedig ismert orosz zenész volt, vagy 80 lemezfelvétele készült. Sokan kedvelik jazzes bárkocsmazenés muzsikáját, aminek érdekessége, hogy a '60-as, '70-es évek Szovjetuniójában jócskán szólaltatott meg rendszerellenes dalszövegeket is. Az álnéven tevékenykedő gitáros-énekes az internet ingyenes enciklopédiájának tanúsága szerint ugyan nem nőtt fel rossz körülmények között, mégis ő lett az akkori börtöndalok egyik legismertebb megszólaltatója. Mivel munkássága nem volt hatóságilag elfogadott, az underground egyik legkomolyabb alakítójává vált, neki köszönhető részben az orosz és nemzetközileg ismert börtöndalok szerves összefonódása az akkori szovjetunióbeli földalatti zenei mozgalmakkal. Szerintem nem mindennapi módon, egyszerre színészként és zenészként alkotott, ráadásul egy olyan közegben, ami közel sem mondható támogatónak az ilyen próbálkozások irányában. Emlékére álljon itt egy dala Odesszáról:

És most foglalkozzunk a gitárral, mert az is érdekes azért. A főbb problémák a húrok húzása miatt meggyengült felsőtőke, illetve a mellette lévő szegélyek felválása voltak. Emellett az elektronikát kellett újraalkotni, valamint a kisebb alkatrészeket megtisztítani, és újból használhatóvá tenni (elgörbült kulcsfejek, nem teljesen illeszkedő híd, hiányzó csatlakozó, stb).

A nyaktő melletti szegélyfelválás

hiányzó csatlakozó, amit viszont már nem az eredeti, soklábas (DIN) megoldásra, hanem jack aljzatra cseréltünk.