Raimundo klasszikus gitár rezonánsjavítás

Javítottam már darabokra tört kávájú gitárt, illetve törött nyakat, fejet, felszakadt hidat, stb, de talán a most bemutatott munka volt az eddigi legkeményebb. Nem csak a nehézsége miatt, hanem azért is, mert mindezt viszonylag rövid határidőn belül kellett véghezvinnem, ami itt a bejegyzésben nem fog látszani ugyan, de keményen rányomta a bélyegét a javításra.

Egy spanyol gyártmányú tömör fenyő rezonánsú klasszikus gitár az alany, Raimundo névvel. Az történt vele, hogy gazdája valahol beleütötte valamibe, mire a tető széle szilánkosan, elég csúnyán betörött. A szerencse a dologban, hogy csak a rezonáns sérült, a káva érintetlen maradt. Mivel szerette volna, ha megmarad a hangszere, úgy döntöttünk, hogy nem új rezonánst készítek rá, hanem a kijavítom az eredetit, mivel arányaiban még ez volt az az út, amivel a javítás költsége még a hangszer értéke alatt marad.

így érkezett

szegény jól megkapta a magáét

Szegedi Hangszergyár cselló javítás

Nem épp a szakterületem a csellójavítás, de szívesen vállalom, ha nem valami nagy értékű hangszerről van szó. A komoly hangszerekbe csak azért nem vágnék bele, mert ott nem elég pusztán jól megcsinálni a javítást, tisztában kell lenni a vonós világ szabályaival, hagyományaival is, nem véletlenül van vonós-pengetős szak, ami hiába egynek számít, két nagyon különböző tradíciókkal rendelkező világ.

A hozzám érkezett Szegedi hangszeren viszont világosak voltak a feladatok, és nem egy olyan komoly hangszer, hogy ne mernék hozzányúlni, annak idején sem a felső kategóriát képviselték. Ennek ellenére egyben volt, és a sérüléseket sem konstrukciós hibák okozták, inkább pl. a helytelen lélekbeállítás, illetve egy baleset, amiben a legtöbb repedés keletkezett.

A tetőn volt több sérülés, az f-nyílásoktól induló repedések, illetve a lélek is okozott egy repedést. A káva egy-két helyen elvált a tetőtől, háttól, de a nyak, a kávák és a hát amúgy sértetlen volt. Mivel a gitárokkal ellentétben, itt egyáltalán nem lehet hozzáférni a hangszer belsejéhez, maradt a felbontás. Ez a vonós hangszerek esetében szerencsére sokkal könnyebb a külső szegélyezés hiányában, mint a gitárokon.

az egyik nagy repedés

egy másik

Lindberg jazzgitár lakkjavítások

Hoztak nekem egy korábban javított Lindberg jazzgitárt. Valószínűleg letört a feje, a nyaktőnél a nyaka, és a káva is egy helyen beszakadt. Jól hangzik, ugye? Valahogy megjavították, elég csúnyán, de meg kell hagyni, legalább stabilan. Jó volt a választott műgyanta, amivel dolgoztak, így nem kellett attól tartani, hogy újra eltörik valahol az anyag. A felülettel viszont nem foglalkoztak, ezért is hozták hozzám a hangszert, hogy próbáljam valahogy szalonképesebbé tenni a ragasztásokat. A régi lakkokon sok esetben az évek során hajszálrepedések jelennek meg, és nincs ez másképp ezzel a hangszerrel sem. A friss lakkal is lehet valami hasonló hatást elérni, ha a felületet hajszárítóval felmelegítjük, majd hirtelen valami lidocainhoz hasonló sprével lehűtjük. Én most csak arra vállalkoztam, hogy új festékkel és lakkal eltüntettem a javítások nyomait.

A gyakorlat az volt, hogy a javított felületeket lecsiszoltam, amíg mindenhol egy szintbe nem jöttek, majd a hézagokat műgyantával kitöltöttem. Finomcsiszolás után először fekete akrilfestéket, majd nitrolakkot használtam. A régi és az új lakkfelületek találkozásánál természetesen meglátszik a különbség, de a munkát így beszéltük meg, tökéletes hatás elérése érdekében a teljes hangszert újra kellett volna lakkozni.

a nyak "javítás"

A ragasztóban megmaradt ujjlenyomat alapján valami profi ügynökség talán még meg is tudná találni az elkövetőt.

oké, hogy egyben marad, de nem valami szép látvány

Basszusgitár nyak és test egymáshoz igazítás és trükkös bundozás

Nem mindig a praktikus indokok döntenek egy hangszer mellett. Erre a legjobb példa a mai bejegyzés, amiben egy Precision testet kellett összepárosítanom egy nem hozzá tartozó nyakkal. Az átalakítás mellett a személyes emlékeken kívül nem nagyon szólt más, főleg amiatt, mert a nyak eleve túl gyenge volt. Van pálca benne, de nem bír ellentartani rendesen a húrok húzásának. Felhívtam erre a körülményre a tulaj figyelmét, de azt kérte, tegyem meg, amit lehet, és ez a test ezzel a nyakkal alkosson hangszert. Elfogadtam a kihívást, és azt gondolom kis szerencsével sikerült is a legjobbat kihoznom belőle.

A nyak test összepárosítás tulajdonképpen a nyakpersely átalakításán múlott. Itt figyelembe kellett venni a persely mélységét, alsó lapjának dőlésszögét, a persely benyúlását, hogy a menzúra pont jól jöjjön ki a hídnál, illetve az oldalfalak állását, hogy a nyak pont a hangszer középtengelyén helyezkedjen el. A persely alapvetően nagy volt, így a szabályosítása után betéteket ragasztottam bele, és aztán martam az új nyak méretére.

a nyakpersely a betétek beragasztása előtt szabályosítva

az első, ütköző betét