A Masetti név gondolom nem sokaknak hangzik ismerősen, pedig egy kifejezetten neves olasz hangszerkészítő csapatról van szó. Romolo és testvére, Primo 1900-ban alapították meg Masetti fivérek névvel hangszerkészítő vállalkozásukat Modenában, ami egészen 1999-ig működött. Munkásságukat sok díjjal jutalmazták, 1936-ban Andrés Segoviának is készítettek egy modellt, és ha lehet hinni a legendáknak, hozzájuk köthető az akadémiai gitároktatás olaszországi bevezetése is. Összesen három generációt élt meg a cég, az alapítók után Renzo és Walter, Primo fiai is csatlakoztak a csapathoz, végül Roberto, Walter fia volt az utolsó a vérvonalból, aki a cégben dolgozott. Hangszereik között hegedűk, mandolinok, mandolák, és természetesen főként gitárok készültek, ez utóbbiak igen széles választékban, a klasszikus hangszerektől kezdve a jazzgitárokon keresztül western és tömörtestűekig. Külön érdekességnek számítanak hárfagitárjak, melyek gyönyörűen kidolgozott mesterművek.
|
Egy hárfagitár a Masetti műhelyből. Forrás/source: link |
A hozzám került romos állapotú klasszikus gitár a tető belső oldalán található kézírásos felirat és a címke tanúsága szerint 1940-es, és Romolo alkotása.
|
nagyjából nagyszüleim generációja |
|
foghíj a tetőben |
|
"Liuteria" Flli Masetti Modena. li: 11/7/1940 Romolo Masetti |
|
száradásos repedés a fogólap mellett |
|
a másik oldalon is |
|
|
A gitáron a legtöbb sérülést a száradás okozta, vagyis nem volt kellően párás a hely, ahol tárolták, ennek következtében pedig a lemezek zsugorodtak, és így keletkezett a bajok többsége. A rezonánson látható hiány nem feltétlenül ehhez köthető, bár a repedés, aminek mentén letörhetett a hiányzó darab, valószínűleg szintén emiatt jöhetett létre. A fogólap két oldalán megjelenő repedések egyértelműen a száradás jelei, nevezetesen azé, hogy a fogólap és a tető anyaga ellentétes irányban feszült, előbb-utóbb pedig szétvált. Talán a legcsúnyább sérülések viszont a kávákon találhatóak, ahol a gerendák "kinyomták" az oldallemezt. A problémának ez a leírása kissé ellentmondásos, mivel a gerendák hosszukban szinte semmit nem változhatnak. A faanyagok száradásakor történő méretváltozás a száliránnyal párhuzamosan töredéke a szálra merőlegesen tapasztalható mértéknek. Így tehát a hát és a tető vesztett szélességi méretéből, amikor pedig ezek magukkal húzták a kávát, a változatlan méretű gerendák lyukakat szakítottak rajta.
|
a gerenda kiköszön |
|
méghozzá mindenhol |
|
van ahol javítani is próbálták, kivágták egy téglalap alakban a kávát és bedugózták |
|
de aztán ezeknek a dugóknak a többségét is kitolták a gerendák |
|
a hát fúgolása is szétrepedt |
|
és végül a habosjávor káva is szétrepedt a szál mentén, attól ilyen hullámos |
|
felül látszik mindkét oldalon a szétrepedt káva, alul pedig még egy sérülés, felválás az alsótőkéről, ennek valószínűleg nincs köze a száradáshoz |
|
repedések minden mennyiségben |
Elég hamar világossá vált, hogy a javításhoz muszáj lesz felbontani a hangszert. A hátat választottam le, mert itt jött fel az összes gerenda, emellett pedig ezt egyszerűbb leszedni, mert ide nincs fogólap felragasztva. A felbontást a szokásos, gőzöléses módszerrel végeztem, de mielőtt ennek nekiálltam volna, készítettem egy kalodát a hangszer testének, ami biztosította, hogy amíg a háton dolgozok, nem fog eltorzulni.
|
a hát ívelt, ezt az ívet a gerendacsere során is meg kell tartani |
|
bontókés és gőz bírják a hátat távozásra |
|
különszedve |
|
rögzítve |
A hátat teljesen újragerendáztam, mert az összes merevítő csúnyán torzult volt, felváltak, illetve egy rövid szakaszon a fúgerősítést is pótolni kellett. A tetőn felvált bordák, gerendák többségét elég volt szépen visszaragasztani a helyére, a hanglyuknál pedig némi pót-erősítésre is szükség volt. Nem tudom, hogy használták-e a hangszert fém húrokkal, de a híd szintén felvált részlegesen, a rezonáns pedig csúnyán kihasasodott. Az ébenfa hidat felszedtem és újraragasztottam, az igen vékony rezonánst pedig kiegészítettem belülről két legyezőbordával, hogy jobban ellenálljon a húzóerőknek. A káva repedéseit először megragasztottam, majd belülről megerősítettem pakedlikkel, illetve a szegőléc cseréjével, ahol indokolt volt.
|
gerendák és ragasztónyomok lebontása a hátról gőzzel |
|
belső felmérés - a kávák és a hát is mutatós habos jávorból készült, amit némileg rejt a külső barna festék |
|
a hiányzó tetődarab egy részét megtaláltam a hangszer belsejében |
|
jobboldalt a megkerült tetődarab, és mellette a nagyon hasonló szálsűrűségű toldás |
|
a tető bordáinak visszaragasztása - tekintettel a hangszer korára, mindenhol csontenyvet használtam a javítás során |
|
a hiányzó tetőrész |
|
a hanglyuk belső megerősítése lucfenyő lapokkal |
|
a kávajavításokhoz a szegőlécek egy részét el kellett távolítani |
|
így már szabadon hozzáférhető a kávarepedés mindkét oldala |
|
tetőtoldás a helyén, kávarepedések megragasztva |
|
Egyszerre kellett szintben maradnia a kávalemezeknek, és a repedéseknek összeszorulnia. A lecsukókészlet egyik felét lecseréltem kisebb fejekre, hogy hozzáférjek a vékony felülethez. |
|
a híd ébenfából készült, jó minőségű anyagból, de félig fel volt válva, így újra kellett ragasztanom |
|
Felszedés után. Szerencsére az enyv ragasztás miatt a tetőből alig jött fel anyag. |
|
a hiányzó gyöngyházszemet pótoltam a hídon |
|
kicsit mélyíteni kellett a foglalatot |
|
a híd visszaragasztása előtt |
|
amíg a híd le volt szedve, felragasztottam a két plusz bordát |
|
majd ledolgoztam a felesleget, amíg még jól fel lehetett fektetni a hangszert a munkapadra |
|
A három igen lapos borda nem bizonyult elégnek a tető megtartására, és vele együtt deformálódott. Úgy véltem, jobb, ha két új bordát ragasztok be, mintha a híd teljes hosszában erősítem a rezonánst. Így kevesebb a plusztömeg. |
|
Majd a hidat ragasztottam. Ritka, hogy így belülről látszik a szorítás. Ugyanakkor jól látható, hogy belülről mindig készül egy sablon, ami a híd túloldalának lehető legnagyobb felületén oszlatja el a szorítók nyomását, így mindenhonnan kinyomva a felesleges ragasztót és erős kötést létrehozva. |
A hát gerendáinak előkészítése a megfelelő ív kimérésével kezdődött. Természetesen egy nyomtató és valami egyszerű képszerkesztő birtokában pontosabban lehet ilyeneket kivitelezni, de jelen esetben a manuális módszer is működött. Egy megfelelő hosszúságúra kifeszített (kb. 3-4 m) spárgával és egy cerkával rajzoltam fel a gerendák korábbi alakjának megfelelő ívet. Ezek után a kapott formával készítettem egy fektetősablont a hátnak, illetve egy bordasablont, amibe a hasáb alakúra vágott lucfenyőt szorítva pontosan ívesre tudom gyalulni az anyagot. Az ötletet erre a kialakításra
Jon Sevytől kölcsönöztem, könyvét, ami ingyenesen hozzáférhető
anyag az akusztikus gitárok építéséről, mindenkinek melegen ajánlom. A működési elv, hogy az ívben megfeszített gerendaanyag homorú felét síkra gyaluljuk, így amikor kiszedjük a szorítóból és visszanyeri eredeti alakját, a sík oldal domborúvá válik. Jó kis ötlet, két apró gond van vele. Az egyik, hogy minél merevebb (vastagabb, magasabb) az anyag, annál kevésbé tudjuk a sablonba feszíteni, és annál kevésbé hajlik körívesre. Ha fát meggörbítünk, eleve nem körívet kapunk, hanem a végei felé laposodó ívet, mivel rövidebb szakaszon a nagyobb merevség miatt nem tudjuk annyira meghajlítani az anyagot, mint egy hosszabb darabot. Így ha köríves gerendát akarunk, akkor nem ez a megfelelő módszer.
Miután a hátgerendák elkészültek, a fektető segítségével a helyükre ragasztottam őket, majd ledolgoztam megfelelő alakúra.
|
ívrajzolás ókori módszerrel |
|
ellenőrzés az eredeti gerendával |
|
majd szimmetria-ellenőrzés |
|
a fektetősablon készítése |
|
a szorítósablon ugyanolyan ívre |
|
baloldalt a hasábra gyalult gerendaanyag, középen a sablonba szorítva, jobbra újra nyugalmi állapotban, domború talppal |
|
amiről írtam: az ív legmagasabb pontja pontos, de nem körívben feszül a gerenda a saját merevsége miatt |
|
gerendák felragasztása íves fektető segítségével |
|
a gerendavégek ledolgozása |
|
a javítócímke is bekerül a hátra |
A lecsukás előtt még pótolnom kellett a testből kifaragott szegőléceket. Ezeknek megváltoztattam a szélességi méreteit, mert a repedések jellemzően pont abban a vonalban keletkeztek, ahol a szegőléc széle volt a káva belső oldalán. A pótolt szegőléc-darabok szélesebbek lettek, hogy fedjék a repedéseket, és össze is tartsák őket. A plusz merevség érdekében nem irdaltam be a lécet, hanem inkább formára hajlítottam.
|
éger szegőléc előkészítése |
|
rétegelt lemezből vágtam ki egy sablont, amin majd kiszáradhat a léc |
|
hajlításra felkészülve |
|
És hopp, már kész is. A forró hajlítóvason az előzetesen beáztatott anyagban fejlődő gőz megpuhítja a rostokat, amik így képesek alakot változtatni. |
|
helyére próbálva |
|
szárítás formára |
|
beragasztás előtt |
A lecsukáshoz való előkészítés során a kávát úgy alakítottam, hogy pontosan illeszkedjen a javított háthoz. A gerendák helyeit kivágtam a szegőléc pótlásból, és felpróbáltam a hátat a helyére. Ezután már csak enyvet kellett melegíteni és lecsukni a hangszert.
|
Lecsukás előtt. Az ilyen képeken felbukkanó hajszárítók mindig azt a célt szolgálják, hogy a ragasztási felületet eléggé felmelegítsem, így is növelve az enyv meghúzási idejét. |
|
lecsukás |
|
száradás után |
A hátramaradó munkák nagy része a retusálás volt. Nem nagyon van ínyemre ez a barna festék, ami eltakarja a minőségi alapanyagokat, de ez volt adott, ehhez kellett hasonlítani. Vízfestékkel kentem le a felületeket, sellakkal fixáltam, és igyekeztem a káván a pótlásoknál imitálni a habokat, hogy minél kevésbé legyenek feltűnőek a kis ablakok, amiket a gerendák végei és a korábbi javítási próbálkozások okoztak.
|
pótlások és spándlik még natúr színben |
|
a háton is kellett spándlizni |
|
kávapótlás |
|
egy másik |
|
és egy harmadik |
|
a tető retusálva |
|
a fogólap melletti repedés is spándlizva |
|
bizonyos szögből jobban, másból kevésbé látványos |
|
a híd újra régi pompájában |
|
gyöngyházszem |
|
a nyakat valószínűleg utólag vékonyították, de ez komolyabb problémát nem okozott |
Jó volt egy ilyen öreg hangszeren dolgozni, és az eredmény is megérte. Ráférne még egy bundozás is a gitárra, de ez majd egy következő történet lehet. Jöjjön egy pár kép az elkészült hangszerről, és némi előtte-utána móka.
|
újra dalra készen |
|
kávajavítás fázisok |
|
egy lyukkal kevesebb |
És még egy aprócska bónusz: kisfiam kicsit több, mint egy éve született, ekkor készült róla és erről a hangszerről egy fénykép, amit szeretnék megosztani. Azóta már közel sem férne el egy gitárban...
A történeti rész forrásai:
- http://www.fetishguitars.com/emilia-romagna/masetti/
- http://www.harpguitars.net/history/masetti/masetti.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése