2017. március 5., vasárnap

Hoyer akusztikus gitár nyaktő javítás

Mostanában többször előkerült már Schönbach, illetve mai nevén Luby városa. Minő meglepő, hogy a német Hoyer vállalat is innen származik. A második világháború utáni áttelepítések során a névadó, Franz Hoyer és családja a németországi Erlangenbeli Tennelohébe került. Már 1874-től kezdve készített Franz hangszereket, sőt felmenői is hangszerkészítők voltak. Az áttelepülés után a vállalat az utódok keze munkája nyomán gyarapodott, és Németország egyik jelentős hangszermárkájává nőtte ki magát. A cég négy generáción keresztül működött a család vezetésével, végül 1987-ben fejezte be működését. A '90-es évek óta újra gyártanak hangszereket, de többnyire csak a név Hoyer, és Kelet-Ázsiában készíttetnek, néhány magasabb minőségű német modelltől eltekintve.

Az itt bemutatott gitár egy nagyon szépen megépített akusztikus fémhúros. Azért hozták hozzám, mert a nyaktő sajnos eltörött, és a nyakszár a húrok húzásától befelé hajlott. Ennek elsődleges oka nem a ragasztás gyenge minősége, vagy a túlzott terhelés (rossz húrok használata), hanem a furcsa konstrukció. A nyak fecskefarkas csapolással volt a felsőtőkébe ragasztva, ám nem a nyaktő teljes hosszában. A tető felőli felső harmadban ugyanis valamiért a nyakszár elég vastagon továbbfutott a híd felé, egészen a hangnyílás felett elhelyezkedő merevítő gerendáig. Semmilyen gyakorlati hasznot nem tudok ennek a megoldásnak tulajdonítani, olyan, mintha egy ideig csavarozott nyakúnak szánták volna a hangszert, de aztán mégis meggondolták magukat, és beragasztották. A csapolt résszel egyébként semmi probléma, az olyan atombiztosan tartott, hogy megőszültem, mire kioperáltam a helyéről. A nyakszár viszont, mivel nem tudott megtámaszkodni a felsőtőkén, a húrok húzása hatására ott tört el, ahol a leggyengébb volt a szerkezet, a felsőtőkébe rögzült nyaktő és a hozzá ragasztott nyakszár határánál. És itt érünk el egy másik problémához, de erről lentebb.

egy szép Hoyer akusztikus
Csak épp a nyaktő darabokban. Nem túl feltűnő hiba, de használhatatlanná teszi a gitárt.
a nyak anyaga rétegelt, erről mindjárt írok bővebben


Mint a képeken is látszik, a nyak rétegelt lemezből készült. Ez a fajta megoldás sok német hangszeren látható, én elsősorban Framusokon szoktam találkozni vele, de újabban hasonló kinézetű anyagba futottam a Martin cég legolcsóbb kategóriás gitárjain is. Régebben nagyon szerettem ezt az anyagot, legfőképpen azért, mert nem volt vele sok dolgom. Rétegelt voltából kifolyólag nem vetemedik, hiszen az egyes szeletekben ható erők kiegyenlítik egymást. Mi másra lenne szükségünk még? A fentebb említett második probléma akkor jelentkezik, ha ez a konstrukció nedvességgel találkozik. Legyen ez nem megfelelő tárolási körülmény, vagy bontási kísérlet. Olyan szépen bele volt ragasztva a nyaktő a testbe, hogy pusztán hő segítségével reményem se volt kibontani, így gőzt és szeszt használtam. Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy ez a laminátum egy kifejezetten instabil állapotú anyag, nedvesség hatására pár centiméteren is millimétereket képes tágulni, ráadásul tartósan, ugyanis későbbi kiszárítás után sem zsugorodik vissza eredeti méretére.

Emlékszik még valaki a Framus duplanyakú gitárra, amin fejtörést javítottam, és szegélyezést pótoltam? Segítek, itt található: link. Ott arról volt szó, hogy egy évek óta pincében rohadó hangszert próbáltam újra életre kelteni, egy Framus duplanyakú gitárt. Akkoriban egyszerűen nem fért a fejembe, hogy miképp lehetséges, hogy a fogólap sokkal keskenyebb a nyaknál. Látszott, hogy eredetileg is volt szegély a nyakon, ez valahol időközben elkorhadt, de megvoltak a fogólap oldalában a műanyag pozíciójelölők, amik jól megmutatták, hogy milyen vastag volt eredetileg a szegély. Ez a fogólappal összeadva egyszerűen nem adta ki a nyak szélességét, és így abnormálisan széles szegélyt kellett csinálnom, hogy valahogy kinézzen. Nos, ma már tudom, mi volt a gond gyökere. A nyak rétegelt alapanyaga a nyirkos levegőtől szépen megduzzadt, majd ezt a méretbeli növekményét örökre megtartotta.

Félreértés ne essék, egy gitár életében jó esetben nem kerül kapcsolatba annyi vízzel, ami ezt a problémát előhozhatná, de ha mondjuk egy kicsit kísérletező kedvű az illető, és mondjuk nem tetszik neki a nyak lakkozása, akkor ha lecsiszolja, és beereszti olajjal, már kész a baj. Vagy akár a kéz izzadságától. Tehát. Az ilyen anyagok csak lakkozva működnek, és ne is próbálja senki őket lecsupaszítani, mert úgy fog járni, mint én.

Jöjjön a kálváriám a nyaktő kiszedésével és javításával.

A nyakszár könnyen kijött. A maradékot először melegítettem, majd gőzöltem, hogy jobban mocorogjon.
mint kiderült, a gőzöléssel csak magamat szívattam még jobban, de nem volt más esély, mert más nem oldotta a ragasztót
fúrtam egy pár lyukat is, hogy könnyebben átjárja a gőz
végül fél napi szenvedés után kiszabadult
Miután az operáció sikerrel járt, konstatálhattam, hogy a nyaktő imént kiszedett darabja bizony jó két milliméterrel szélesebbre hízott, mint a korábban párját képező nyakszár-rész. Nem terveztem újralakkozni a nyaktövet, de így már muszáj volt. Lekaptam a lakkot a deformálódott részről, összecsiszoltam a nyakszárral, majd színezett sellakkal felületkezeltem.

sajnos a méretbeli eltérésről nagyon látványos fotót nem tudok közölni, elég ideges voltam, de a lakkot emiatt kellett leszednem

A nyaktő természetesen újra össze lett illesztve a felsőtőke anyagával, így kapott kétoldalra egy-egy vékony keményfa toldást is.

a nyakfészek igazítás előtt
Itt már nincs lépcső a nyakszár és nyaktő találkozásánál, de jól látszik, hogy az alsó illesztésnél a korábban folytonos rétegvonalak nem nagyon illeszkednek egymáshoz. Ami számomra külön rejtély, hogy vajon miért kellett a nyaktövet három darabból összetoldani, ha egyszer rétegelt lemezből dolgoztak?

a toldások felragasztása
és megfelelő vastagságúra való kialakítása
A krétanyomok az illesztést segítik, megmutatják, hol illeszkedik már a fészek és a nyaktő. Egyúttal jól látszik a Darwin díjas nyakrögzítési módszer.
a makk, az illesztések miatt rövidebb lett, mint korábban
ezért kellett rá egy réteg furnér

lakkozásra készen
alapozás
sötétítés

az illesztési résznél azért a nyak teljes átlakkozása nélkül nem tudtam összehozni a színeket

a lakk száradása után jöhetett a nyak visszaragasztása
ha jól elő van készítve, a nyakragasztás nem egy bonyolult feladat, csak arra kell figyelni, hogy helyére kerüljön a nyaktő, és jó erővel szorítsuk meg
A hangszer belsejében is volt egy pár apróbb munka, néhány bordafelválás, repedésmegerősítés, valamint egy kávamerevítő furnércsík visszaragasztása. Erre most mutatok egy új módszert, amit akkor lehet alkalmazni hangszer belsejében, ha nincs szükség túlságosan erős szorításra. Azóta már inkább mágnessel oldom meg az ilyen rögzítéseket, de egy rugalmas műanyagcsík segítségével nagyon szépen a helyére lehet szorítani alkatrészeket.

egy pakedli rögzítése a tetőre rugalmas műanyagcsíkkal
a káván látható függőleges furnér merevítő elvált, és zörgő hangot okozott, ezért rögzíteni kellett
egy söröstáblából kivágott csík jó szolgálatot tett a szorításnál
Végül a hangszer elkészült, és ha nem is világklasszis, de egy nagyon kényelmes, jó hangú akusztikus gitár lett belőle. Tömör, minőségi anyagokból épült, csak azt a nyakrögzítési megoldást oldották volna meg máshogy. Remélhetőleg a modern ragasztó, illetve az oldalerősítések megakadályozzák, hogy a későbbiekben hasonló baleset történjen.



a fej, szintén német kulcsokkal
egyszerű fejforma



A történeti rész forrása:
  • https://hoyerguitars.com/

7 megjegyzés:

  1. Szép munka Mester.Jól látom a fej hátsó részén repedés van?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Igen, de meg lett ragasztva, csak nem nagyon kozmetikázták, de stabil, ezért nem nyúltam hozzá.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Üdv!
    Egy rövidke, nem témába vágó kérdést ha megengedsz: van egy régi orosz mandolinom, és nem tudom a fogólapját mivel kezeljem le. Eredetileg lakk volt rajta, de lepergett, én lecsiszoltam fáig, viszont jó lenne valamivel kezelni is, és tanácstalan vagyok...
    Előre is köszi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én alapvetően azt javasolnám, hogy olajjal kéne kezelni, mivel ez nem hagyja összeszáradni az anyagot, és szépen elmélyíti a fa színét. Árulnak mindenféle fogólap olajokat, de az a véleményem, hogy a sima műszerolaj is megteszi, pár perc után a be nem szívódott felesleget le lehet törölni ronggyal. Ha világos fából van a fogólap, akkor az olajozás sajnos az elszíneződéstől/koszolódástól nem nagyon véd, ilyen esetben le lehet pácolni a fogólapot valamilyen sötét színre. Ehhez én szeszes fapácot használok, sokfélét lehet kapni festékboltokban. Mindenképpen előtte a fát nedves ronggyal át kell húzni, és a felkunkorodó szálakat lecsiszolni/citlingelni, így lesz szép utána a pácolás. Pár réteg pác után sellakban oldanék fel kicsi pácot, és azzal még egy három-négy réteget húznék a fogólapra, hogy ne fogjon. Száradás után finoman acélgyapjúval át lehet csiszolni, így egységes, matt hatás kapható (a fényes felülethez túl sok lakkot kéne felvinni, annak más a technológiája). Remélem talál ebben valami hasznosat, sok sikert!

      Törlés
    2. Köszönöm a gyors választ, azt hiszem maradok az olajnál. Mondták gitárosok is, hogy WD40-nel kezelik a fogólapot, de én eddig ódzkodtam tőle :D
      Lenolajkence nem jó rá?

      Üdv: C.

      Törlés
    3. Jó lehet, de mivel az egy viszkózusabb olaj, figyelni kell, hogy rá ne száradjon, mert ragacsos lesz. Tehát a felesleget hamar le kell törölni. De inkább valami folyékonyabb olajat javasolnék, műszerolaj, terpentinolaj, narancs/citrom/dióolaj (ezek drágábbak)

      Törlés