2017. október 31., kedd

Musima Action bass - koptató és hangszedőcserés átalakítás

A keletnémet Musima Action Bass egy korrektül elkészített Precision kópia. Rendes tömör faanyagokból van, jórészt működő merevítőpálcával (ha a nyak rendben van, a hangszer is rendben van, talán így lehet a legjobban kifejezni). Bőven felveszi a versenyt a középkategória más hangszereivel. Az elektronika lehet benne a nyak után a leggyengébb láncszem, se nem csúcstechnológiás precízen tekercselt hangszedők, se nem a hősidők vintage csodája, ezért talán itt lehet a legnagyobbat fejleszteni a hangszeren, ha amúgy jó állapotban van.

A hozzám került hangszer már nem eredeti állapotában került a műhelybe. Gyárilag egy domino hangszedőpár van benne, de ebben egy plusz egytekercses szedőt fabrikáltak a hídi pozícióba. A koptató sem eredeti. Az átalakítási kérés pedig az volt, hogy szereljem be a bőgő gazdája által hozott hangszedőket, és kapjon egy ízléses koptatót is. A nyaki pozícióba egy egytekercses Wizard, a hídhoz pedig egy Music Man Stingray hangszedő került (a jól ismert MM), míg a domino középen maradt a helyén. Így aztán igazán sokrétűvé vált a hangszer.

Az első lépés a basszus szétszerelése volt, és az új hangszedőkhöz szükséges gödrök megszerkesztése.

így nézett ki eredetileg
A hídi hangszedőt annak idején nem sikerült túl szépen a testbe süllyeszteni, de ennek oka valószínűleg inkább a megfelelő szerszám hiánya lehetett.
A test közelebbről. A műbőr bevonatú plexi koptató is le lett cserélve.


Egy klasszikus Precision koptatóból indultam, ki, ezt rajzoltam át pauszpapírra, hogy aztán a megfelelő helyeken módosítani lehessen a hangszer igényeinek megfelelően.
A testre rögzített pauszpapíron már szabadon tudtam alakítani a kontúrokat, hogy a hangszedő-gödrök, illetve a koptatólapon a lyukak is megfelelő helyre kerüljenek. A nyakperselyt ilyenkor szintén át kell rajzolni, mert a legritkább esetben egyezik pontosan a gyári Fender tervvel.
Aztán következik a hangszedők tologatása, hogy hol lennének a legjobb helyen. Ilyenkor egyszerre kell számolni a pickupok menzúrához képest való elhelyezésével, az arányos elrendezéssel, és a lehető legkevesebb anyagveszteséggel.
ezután a sablonkészítés következik
A különböző gödröket tömör fába legszebben mindig úgy lehet kialakítani, ha készítek egy pontos sablont, aminek vezetésével, egy másoló-marófejjel forgácsolom ki a felesleges részeket. A sablonokat rétegelt lemezből készítem, ezeket találtam a legmérettartóbbnak és egyúttal a hőre sem érzékenyek, amit esetenként a másolómaró vezetőgörgője fejleszt. A szabályos téglalap alakú rétegelt lemez-darabokra először középtengelyeket rajzolok, majd azok vezetésével rájuk szerkesztem a hangszedők körvonalát. Ezután lombfűrésszel (gépileg gyorsabb, de kézzel is megcsinálható) kinagyolom a körvonalat, törekedve arra, hogy minél közelebb maradjak a kidolgozandó körvonalhoz, így lesz ugyanis a legkevesebb munkám utána a tisztogatással. Ma már persze lézerrel vagy CNC-vel is könnyedén ki lehetne vágni az ilyen sablonokat, de nekem nincsenek ilyen berendezéseim. A lombfűrészelés után reszelővel, csiszolókkal véglegesítem a formát, és finomítom a vezetőfelszínt, hogy nem maradjanak rajta egyenetlenségek. Ezek után belepróbálom a hangszedőt a keretbe, és ha szépen passzol, akkor a testben is jó lesz a gödörméret.

a sablonok lombfűrészelés előtt
Egy éppen nem sokkal korábban végzett munkából tetemes mennyiségű vasporom maradt, amivel már régen szerettem volna kipróbálni a mágneses tér láthatóvá tételét. Az MM hangszedő keretére egy papírlapot ragasztottam, alulról beillesztettem a pickupot, majd szórtam rá némi vasport. A képeken látható az eredmény.

"kísérlet" előkészítés
A rászórt vaspor a mágneses erővonalak mentén igyekszik elhelyezkedni, törekedve arra, hogy minél közelebb kerüljön a pólusokhoz, ahol a térerősség a legmagasabb.
A reszelék elhelyezkedése kirajzolja a mágnes körül kialakuló erőtér-gyűrűket. Ha képzeletben meghosszabbítjuk a vonalakat, akkor meg is kapjuk az erőtér szerkezetét.






Miután jól kiszórakoztam magam a reszelékkel, jöhetett az érdemi munka. A sablonokat kétoldalú ragasztószalaggal rögzítettem a testre, majd a másoló-marófej segítségével kimartam a gödröket. A testen csak az egytekercses hangszedőknél, illetve a potmétereknél készítettem rézfólia árnyékolást, hogy a vezetékek védve legyenek a környezetben lévő elektromágneses zavaró hullámoktól.

marás előtt
hangszedőgödrök kimarva
A következő lépés a koptató elkészítése volt. Ehhez szintén rétegeltlemez sablont fabrikáltam, ugyanis itt is marófejjel lehet igényesen elkészíteni a koptatók élén látható 45°-os letörést. Enélkül a lap meglehetősen rusztikus hatást keltene.

A műanyaglap lombfűrésszel való kinagyolása után ráragasztom kétoldalú ragasztószalaggal a sablonra.
Az asztalba épített alsómaró (egyébként gyárilag felsőmaró, csak átalakítottam, hogy így is tudjam használni) segítségével a sablon vezetésével lemartam a koptatóról a felesleget.
A beállítás mellett az utolsó feladat az elektronika bekötése volt. Sajnos már nem sok mindenre emlékszem, mert jó régen csináltam ezt a munkát, de úgy rémlik a négy potméter közül három az egyes hangszedők független hangerőszabályzója, az utolsó darab pedig egy master tónus potméter.

árnyékolás rézfóliával
MM bekötés
minden a helyén, már csak a beállítás van hátra
Elkészült a hangszer, az átalakítás pedig jócskán kibővítette a lehetőségeit. A piros-fekete színpárosítás amúgy is menő, ilyen hangszedő-összeállítással pedig főleg.



előtte
utána





























2 megjegyzés:

  1. Szia! Az én gitárom ez, nagyon köszönöm a fantasztikusan szép munkát, amit most részleteiben is láthatok.
    Tapasztalatok - a két single coil hangszedő szépen működik együtt, a Musicman viszont csak magában szól jól.
    De ezzel együtt is nagyon sok lehetőséget kapott a gitár, egy régi testbe új gitárlélek költözött.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt nagy örömmel hallom, sajnálom, hogy a Superstar nem lett hasonlóan használható...

      Törlés